Természeti, kultúrtörténeti és tájképi értékek a Körösök-völgye mentén

Körösvidék

Körösvidék barlangjai - Aranyosfői (Szkerisórai)-jégbarlang (Ghetarul de la Scárisoara)

2016.12.15. – Földtani kirándulás a Bihar-hegység jegesbarlang gyomrába

2016. december 14. - Körösvidék

A Körösvidék megszámlálhatatlan természeti értékkel, csodával rendelkezik. Azonban az Erdélyi-szigethegység egyik legérdekesebb látnivalója az Aranyosfői (Szkerisórai)-jégbarlang (Ghetarul de la Scárisoara) a Bihar-hegységben. Romániának három jégbarlangja van, mind a három itt található, mégpedig a szigethegység központi részén elhelyezkedő Bihar karszttömegében. A festői környezetben fekvő, a jégkorszakból megmaradt eljegesedett barlang látogatása felejthetetlen élményt nyújt.

A barlangot többféleképpen is megközelíthetjük, gyalogosan és autóval egyaránt. Autóval Belényes, Felsőgirda (Gârda de Sus) felől a táblákat követve egy jó minőségű, bár keskeny aszfaltúton érjük el a barlanghoz közeli kis telepet. Leparkolva még egy 10-15 perces sétával érhetjük el a barlang száját. Gyalogosan, szintén Felsőgirda (Gârda de Sus) falva felől közelíthetjük meg túra célpontunkat a kék sáv jelzést követve, körülbelül egyéntől függően 2-3 órás sétával, meredekebb szakaszokkal. A belépő 2016 nyarán 10 lei volt, a barlang nyitva tartása pedig hétfőtől vasárnapig reggel kilenctől délután öt óráig. A jégbarlangnak csak a felső, nagy csarnoka látogatható, ennek legszebb része a Díszterem, ahol hatalmas gyertya alakú jégképződményeket láthatunk. A mélyebben fekvő járatok, mint az Új-templom, a Tündérpalota, le vannak zárva. A barlangban egész évben fagypont körül van a hőmérséklet, meleg öltözet nyáron is ajánlott. A barlang a környékbeli lakosság mondavilágába is bekerült, mely szerint a barlang egy hatalmas sárkány palotája volt, ahova minden évben magával hurcolta a gajnai leányvásár legszebb lányát.

Mindennek előtt a jégbarlang elnevezést kell helyre raknunk. A barlang neve megtévesztő, valójában jeges barlang kifejezést lehetne használni. A barlang 75000 m3 egybefüggő jégtömeget őriz. Levegő hőmérséklete közel 0 fok, ugyanis nem szellőzik, így a hideg levegő megül a barlangban egész évben, ami kedvez a jég felhalmozódásnak, a jég megmaradását továbbá a huzat hiánya biztosítja.

A jeges barlang a Bihar-hegység központi karszt tömegében található. Maga a hegység az Erdélyi-szigethegység központi magja, szomszédai északon a Réz-hegység és a Meszes, keleten a Gyalui-havasok, délen az Erdélyi-érchegység és a Zarándi-havasok, nyugaton pedig a Béli-hegység és a Király-erdő. A Bihar-hegység fő gerince a hegység legmagasabb csúcsától, az 1849 m-es Nagy-Bihartól a második legmagasabb csúcsig, az 1836 m-es Vlegyászáig (Vigyázó) tart.

A barlang szája tengerszint felett 1165 méteren nyílik. Az oda felé vezető jelzett turistaút fenyvesek közt húzódik. A barlanghoz közeledve egyre több az árus, akik saját portékájukat árulják (mézek, ásványok, pálinkák, faragott használati tárgyak stb.). A barlang szádájához érve egy új építésű fakunyhó fogadja a látogatót, amiben mosdók és pénztár lett kialakítva. A barlanghoz egy beléptetőrendszeren keresztül juthatunk le.

dsc06304.JPG

Meredek acél- és fa lépcsőkön juthatunk le a jégbarlang szájához

Átlépve a beléptető kapun, egy meredek sziklafal melletti hosszú lépcsőssoron lehet leereszkedni a barlang bejáratáshoz. Elindulva a jégbarlangba közel 50 métert ereszkedhetünk a hegy gyomrába. Korábban bejáratlan szakaszokon is végig vezette a kalandra vágyókat az egykori hegyi vezető, napjainkban a túlzott érdeklődésnek köszönhetően korlátozott útvonalon (és nem is minden nap) látogatható. Vaslépcsőkön lépdelhetünk lefelé, amit - leérve a barlang szájához - felvált viszonylag rövid szakaszon egy rosszabb minőségű falépcső. Látszik, hogy pár éve sikeresen felújítottak, kicseréltek mindent pályázati pénzből. Az azóta eltelt évek és a zord körülmények viszont igen megrongálták ezeket a használati eszközöket, állapotuk néhol siralmas és életveszélyes. Pár évvel ezelőtt egy teljesen új, led-es technológiával ellátott világítási rendszert építettek ki a barlangban, ami szintén siralmas állapotban van manapság. Fejlámpát ajánlott magunknál tartani!

dsc06305.JPG

A Tölcsér alját jeges-fás-kőzettörmelékes üledék borítja

Leérve a nyílás aljába, a barlang szájához (ún. Tölcsér kb. 20 m átmérőjű), hatalmas triász platform mészkő rétegei közt nyílik, ami egyből a Nagyterembe invitál minket (kb. 80m hosszú ás 50 m széles), ahonnan három további kisebb terem nyílik. Jelenleg az egyik zárt, az Előcsarnok és a Templom nevű azonban bőven ad okot a csodálatra, az utóbbiban több mint 100 jégsztalagmit (állócseppkő) található. Az olyan lezárt szakaszok, mint a Tündérpalota vagy az Új-Templom csak külön engedéllyel járható be. Az itt tömörülő jég térfogata 75 000 köbméternyi, vastagsága eléri a 26 métert. A jég 3-4000 éves lehet a legújabb kutatások szerint, amit jégben történt fúrásokkal állapítottak meg és lerakódása a jégkorszakban kezdődött meg, amikor a Bihart gleccser borította. A plafonról csepegő víz bizarr, oszlopszerű alakzatokat hoz létre. Magányosan és csoportosan álló, több méter magas, bunkószerűen legömbölyített végű jégsztalagmitok sorakoznak.

dsc06308.JPG

A barlang szája hatalmas triász korú platform mészkő rétegek közt nyílik

A Nagy-terem északi és déli két végében a jégtömb meredeken letörik. Mindkét 18-20 m-es - jégfal aljában ­melyeken csak kötélhágcsó segítségével lehet lejutni - folytatódik a barlang. Az északi barlangrész a Kis-rezervátum, a déli pedig a Nagy-rezervátum. Mindkettőt 1947-ben fedezték fel és a kolozsvári Szpeleológiai (Barlangtani) Intézet tudományos kutatásainak szolgálatában állnak. A Kis-rezervátumba teljesen függőleges, szép réteges szerkezetű jégfal mellett kell leereszkedni. A jégfalból előkerült virágpor (pollen) tanúsága szerint a jégtömb mintegy 3500 éves. Ez a barlangszakasz nem hosszú, egy nagy teremből áll, melynek közepén sok szép, átlagosan méteres nagyságú jégsztalagmit áll. Ezek a jégképződmények ­ mint a Dómban is - a mészkövön átszivárgó és a mennyezetről lecseppenő víz megfagyása útján jönnek létre. Télen teljesen átlátszóak, üvegszerűek, nyáron azonban a barlangi levegő felmelegedésével megindul a jégképződmények lassú olvadása, s ekkor fehérré, tejszerűvé válnak. Ilyenkor szabad szemmel láthatóvá válik hexagonális („hatszögletű") kristályokból álló szerkezetük.

dsc06324.JPG

Bizarr jégoszlop alakzatok a Nagy-teremben

A Nagy-rezervátumba hosszabb jéglejtőn kell leereszkedni. Hatalmas teremmel kezdődik ez a szakasz is, ahol a Kis-rezervátumból ismert jégsztalagmitok erdeje fogad. A terem végén azonban elérjük azt a határt (90 méterrel a bejárat szintje alatt), ameddig a hideg levegő benyomulása a jégképződést lehetővé teszi. Itt egy átmeneti zóna van, ahol télen kialakulnak a jégképződmények, de nyáron teljesen elolvadnak. Régebben itt találták meg egy kárpáti zergének a csontvázát, amely a szigethegységben csak a jégkorszakban élt.

dsc06334.JPG

Bunkószerűen legömbölyített végű jégsztalagmitok

A barlang további szakaszaiban, a Coman folyosóban ­ mely lefelé vezet - a jégképződményeket szép cseppkőképződmények dús változatossága váltja fel. A barlangszakasz végén - 105 m-rel a felszín alatt - a járatot cseppköves agyag és kőzettörmelék tömi el. A mérések szerint az eltömődött barlangrész négy-öt m után a nem messze nyíló Pojarul Politei-barlangba torkollik, amely kalcitkristályainak csodálatos gazdagságáról és változatosságáról híres. Noha a két barlang közötti összefüggés bizonyos, mégsem kísérlik meg a nem nagy munkát igénylő összenyitásukat, mert ebben az esetben a barlangi légáramlás és ezzel a klimatikus viszonyok megváltozása a jégképződmények teljes elolvadását eredményezné.

dsc06340.JPG

Nyaranként több centiméter vastag jégréteg olvad meg, mely a következő télen új jégréteggé fagy, magába zárva a felszínről behulló és az esővíz által besodort földet, fenyőtűket, leveleket, ágakat

A denevérektől is hemzsegő levegő hőmérséklete nyáron is csak 1 C°, ez a hidegebb évszakban -7 C° alá is csökkenhet. A jégmentes szakasz hőmérséklete + 2 és + 5 °C között ingadozik. A Nagy-teremben nyaranként több centiméter vastag jégréteg olvad meg, mely a következő télen új jégréteggé fagy, magába zárva a felszínről behulló és az esővíz által besodort földet, fenyőtűket, leveleket, ágakat. A hosszú nyár és enyhe tél a jégtömb létét veszélyezteti. A megfigyelések szerint az utóbbi 20 év alatt a jégtömb magassága közel egy métert csökkent. Jelenleg az olvadás és hízás - néhány kiugró évtől eltekintve - egyensúlyban van. A jeges barlangban rossz minőségű fapalló sétányon körbe mehetünk. Hogy mikor fedezték fel a barlangot, az utókor számára nem ismeretes. Fennmaradt azonban konkrét dátumként 1863, ekkor készít útleírást és térképet Adolf Schmidl, a neves geográfus a földalatti jégbarlangról.

barlangrajz.jpg

A Szkörisorai-jegesbarlang alaprajza

Bihar-hegység földtanának áttekintése

A terület bonyolult földtani felépítése és erős tektonizáltsága a kőzetek (mészkő, dolomit, kristályos palák, konglomerátum, magmatitok) mozaikszerű elrendeződését eredményezte, amely a domborzatban és a vízrajzban is tükröződik (IANOVICI et al. 1976.). Az Erdélyi-középhegység mezozoós karbonátos kőzetei a legelterjedtebbek, részben a Bihari-autochton fedő üledékes sorozatát alkotják, részben a középhegység takarós szerkezeiben fordulnak elő. Ide tartoznak a Bihar-hegység, a Királyerdő, a Béli-hegység, a Réz-hegység karsztvidékei. A mezozoós kőzeteken alakult ki a legtöbb és legérdekesebb karsztos felszínforma a középhegység területén.

Az Erdélyi-középhegység domborzatának legfőbb vonása az elegyengetett felszínek lépcsős megjelenése. A középhegység magját képező három legmagasabb hegységet (Bihar-hegység, Kalota-havas, Gyalui-havasok) lépcsőzetesen elrendeződő alacsonyabb hegycsoportok veszik körül. A domborzat kialakításában a tektonika mellett fontos szerep jutott az eróziós-denudációs folyamatoknak is, melyek alapján három elegyengetett felszínt lehet elkülöníteni. Az első, „kárpáti pediplanáció” néven ismert lepusztulási folyamat a felsőkréta és az oligocén között ment végbe, trópusi, váltakozóan nedves-száraz éghajlati feltételek között. A nedves időszakokban lejátszódó mállási folyamatok, a száraz évszakokban az aprózódás és az azt kísérő felszíni leöblítés mintegy harminc millió év alatt a hegység elegyengetéséhez és letarolódásához vezetett.

az_erdelyi-kozephegyseg_karsztvidekei.png

Az Erdélyi-szigethegység karsztfennsík áttekintő térképe

A három elegyengetett felszínhez hasonló karsztos kőzeteken kialakult felszíneket írtak le a román karsztmorfológusok a középhegység területéről (COCEAN 1985). A Fărcaş-Cîrligaţele felszínnel azonosították a Torockói-hegység legmagasabb fennsíkjait (Csumerna és Bedellői-fennsík), a Poieni-karsztfennsíkot az érchegységben, valamint az Aranyosfői (Scărişoara)- és a Padisi-karsztfennsíkot a Bihar-hegységben. E fennsíkok 1200-1400 m közötti magasságban helyezkednek el és Ciumerna-Scărişoara karsztfelszín néven említik őket.

erdely-zigethegyseg_takaros_szerkezete.jpg

Az Erdélyi-szigethegység takarós szerkezeti térképe

Fennsíki (plató) karszt

Ide tartoznak azok a karsztfennsíkok, amelyeken a mérsékelt övi karsztos felszínformák maradéktalanul megjelennek (Fekete-ponori-karsztfennsík, Pádisi-karsztfennsík, Vaskóhi-karsztfennsík, a Királyerdő és a Torockói-hegység karsztfennsíkjai). A különböző méretű és formájú töbrök néha százával-ezrével fordulnak elő, időszakos és állandó vizű víznyelők, karsztosmedencék, karrmezők, búvópatakok, zsombolyok és barlangok jelzik a karsztosodás számára legoptimálisabb körülményeket.

A Bihar-hegység É-i részében, a Fekete-Körös, a Meleg-Szamos és az Aranyos forráságai között terül el az Erdélyi-középhegység legérdekesebb felszínformáit hordozó mészkőterülete a Pádisi-karsztfennsík. Az 1200-1400 m magas fennsík a határán emelkedő magasabb tetőkhöz (Magura Vănătă 1641 m, Biserica Moţului 1466 m, Glăvoi 1426 m, Borţigului 1342 m, Piatra Galbenei 1234 m, Bălileasa 1267 m, Boghii 1436 m és Vărăsoaia 1462 m) képest medenceszerűen helyezkedik el, közepén egy 37 km² kiterjedésű lefolyástalan területtel, amely a szomszédos vízrendszerekkel csak a búvópatakok révén kapcsolódik. Minden vízfolyás, amely a karsztfennsík határán emelkedő tetőkről a lefolyástalan mélyedés felé tart, víznyelőben tűnik el, és a fennsík mélyebb részén, vagy a karsztfennsík lábánál fakadó karsztforrásban lát újból napvilágot. A Pádisi-karsztfennsík területén a karsztosodó és nem karsztosodó kőzetek váltakozása a felszíni és a felszín alatti vízfolyások váltakozásából álló vízrendszert alakított ki. Az alsótriász törmelékes üledékes kőzetek (a Magura Vănătă környékén), az alsójura vízzáró kőzetek (a Plai-völgy - Barsa-katlan - Ursului-forrás völgye közti sáv), ill. a permi rétegek (a Mt. Borţigului - Mt. Glăvoi közti területen) kedvező feltételeket teremtettek a felszíni vízfolyások kialakulására. A fenti vízzáró üledékek felszínén eredő csermelyek rövid felszíni folyás után a mészkősáv határát elérve mélybefejeződnek, vizük a monoklinális szerkezet dőlését követve K-ről Ny felé áramlik, így végső soron a Fekete-Köröst táplálják. A felszín alatt lefolyó vizek két nagy hidrogeológiai rendszert alkotnak. A Pádisi-karsztfennsík ÉK-i peremén a Vărăsoaia-katlan víznyelői-ben eltűnő vizek, a Magura Vănătă lábánál nyíló víznyelők vizével együtt a fennsík É-i sziklás letörése alatt fakadó bővizű Boga-forrást táplálják. A nyelők és a forrás között víznyomjelzéssel kimutatott búvópatakrendszer esése 615 m (ORÂŞEANU et al. 1991.).

Barlangok kialakulása

Vannak olyan kőzetek, amelyek már a képződésük során, azzal egyidejűen (szingenetikusan) üregeket tartalmazók. Ilyen kőzetek lehetnek a mésztufa, a tengerek korallzátony-telepeinek mészköve, valamint egyes vulkáni kőzetek, amelyeknek lávaanyagában a láva meghatározott körülmények közötti kihűlése során - jönnek létre barlangüregek. A kőzetképződéssel egyidejűen alakult barlangokat szingenetikus üregeknek nevezzük.

Ezzel szemben a barlangok második, jelentősen nagyobb és fontosabb csoportja másodlagosan, a már kialakult kőzetben jön létre, a kőzet keletkezési körülményeitől független földtani erők munkájának hatására. A legfontosabb másodlagos barlangképző hatások, illetve folyamatok a következők: a Föld kérgében végbemenő mechanikai feszültség kiegyenlítődések okozta ún. tektonikai mozgások, a víz oldó (korróziós) és erőművi koptató (eróziós) hatása, valamint alárendeltebb fontossággal a szél munkája. E hatásokra a különféle kőzetekben jellegzetes módon más és másféle barlangalakulatok fejlődnek ki. A barlangoknak ezt a második csoportját posztgenetikus (később keletkezett) üregeknek nevezzük. A jeges barlangunk is ebbe a csoportba tartozik kialakulását tekintve.

Másodlagosan (posztgenetikusan) kifejlődött üregek sorába soroljuk a földalatti folyók által a karszthegységek mélyén kimosott monumentális, sok kilométeres folyómedreket, a nagy karsztbarlang-rendszereket is. A barlangok - keletkezési módjukat tekintve - igen komplexek. Annyira, hogy legtöbbször csak azt határozhatjuk meg náluk, hogy az őket kialakító természeti erők, folyamatok tömege közül melyik volt a legerősebb, melyik hagyta rajtuk legfeltűnőbben speciális bélyegeit. Azonban elmondható, hogy a víz barlangképző hatása a legfontosabb és a leggyakoribb.  A földkéreg összes barlangjainak mintegy 96%-a valamilyen formában a víz hatására alakult ki posztgenetikusan a különféle kőzetekben.

A Körösvidék barlangjai rovatnak és a barlang kialakulás okainak folytatása következik.

 

Fotók (kivéve archív és térképek) és szöveg: Erdős Dániel
www.mfv.hu
www.korosvidek.blog.hu
www.facebook.com/korosvidek

 

Forrás:

A bejegyzés trackback címe:

https://korosvidek.blog.hu/api/trackback/id/tr4712046977

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.