Természeti, kultúrtörténeti és tájképi értékek a Körösök-völgye mentén

Körösvidék

A Körösvidék botanikai különlegességei II.

Az Úr dombi óriás mamutfenyő

2018. február 20. - Körösvidék

Egy különleges növénytani ritkaságot mutatunk be, a Vigyázó-hegység lábánál, Székelyjó (Secuieu) és Havasrogoz (Rogojel) határában élő órás mamutfenyőt (Sequoiadendron giganteum). Az óriás mamutfenyő az Erdélyi-szigethegységben szokatlan vendégnek számít. Hogyan kerülhetett egy Kaliforniában élő őshonos fafajta a szigethegység szívébe? E növénytani ritkasággal szeretné a Körösvidék szerkesztősége felhívni a természetes élőhelyekre és élővilágra való fokozott figyelmet, védelmet!

Megközelítés

A mamutfenyőhöz kacifántos úton lehet eljutni. A Nagyvárad – Kolozsvárt összekötő DN1-es főútról Sebesvárnál kell lefordulni Székelyjó felé, a 103H jelzésű megyei útra. Székelyjót elhagyva hamarosan a 103H és a 129-es jelzésű út kereszteződéséhez érünk. A kereszteződésnél Havasrogoz felé fordulunk az igen rossz minőségű úton. Körülbelül 2 km megtétele után megjelenik egy földút jobb oldalt felfelé a hegyoldalban. Célszerű a kicsiny kereszteződésben lerakni az autót. A mamutfenyő felé vezető utat innentől már hiányosan, de táblával is jelölik. Induljunk el bátran gyalogszerrel felfelé a földúton. A hosszasan kanyargó út egy „T” elágazáshoz ér, ahol jobbra ajánlatos fordulni. Elhagyva a kereszteződést egy jó 100 méterrel, balra már fel fog tűnni a nem mindennapi fenyő. Itt érdemes a réten átvágni és máris a mamutfenyő együtteshez érkezhetünk.

dsc05578.JPG

A "T" elágazáshoz érve gyönyörű kilátás fogad minket (Fotó: Erdős Dániel)

 

mamutfenyo_00001.jpg

Útbaigazító táblákkal segítik a kirándulót, hogy megtalálja a mamutfenyőt (Fotó: Erdős Dániel)

 

A mamutfenyő története

Felérve az Úr domb tetejére az esztenák közt találhatjuk a kb. 30 méter magasságot elérő óriás mamutfenyő vagy hegyi mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) két példányát. A mamutfenyőket Gál János mezőgazdász ültette valamikor a 20. század elején. A jómódú mezőgazdászt a vidék lakói Gál grófnak nevezték. A környéken sok fát telepített, hogy feljavítsa a leromlott földeket, és hogy megerősítse a települést övező meztelen lejtőket. Gál János Romániában ritka fafajtákat is ültetett, többek között vörösfenyőt és fekete fenyőt. Az elültetett tűlevelűek között volt egy Sequoia, vagyis mamutfenyő is, amelyet a birtokos az Amerikai Egyesült Államokból hozatott.

mamutfenyo_00002.jpg

Az esztenák közül lassan előbújik a több mint  100 éves mamutfenyő (Fotó: Erdős Dániel)
 

mamutfenyo_00003.jpg

A mamutfenyőt előbb egy drót, majd egy régi fa kerítés védi (Fotó: Erdős Dániel)

 

Az óriásfa, itt a Vlegyásza-hegység lábánál, az Úr dombján második hazára lelt, ugyanolyan napfényes nyarakkal, bőséges esőzésekkel, és havas telekkel, ugyanolyan vulkáni rétegen képződött hegyi talajjal, sőt ugyanazon a tengerszint feletti magasságon is. Mára a koronája csaknem 30 méteres magasságba nyúlik, masszív törzsei pedig a föld felszínétől nem messze kettéválnak, kerületük 4 m illetve 3,5 m.

 

A mamutfenyő területét, jelenleg az eredeti tulajdonos unokáitól bérlő Ioan Potra gondozza, legelteti. Az idős román pásztor elmondása szerint a legelőként és kaszálóként használt területet gyakran veszik birtokba a négykerekű terepmotorosok, akik ezzel háborgatják az ott élőket és nem utolsó sorban a természetes élővilágot. Ottjártunkkor csend és béke honolt, de ki tudja meddig? Reméljük sokáig fog még állni a mamutfenyő, és sokan zarándokolnak el "őnagyságához"!

Amit a mamutfenyőkről tudni érdemes

Az óriás mamutfenyő vagy hegyi mamutfenyő régebben a mocsárciprusfélék, manapság inkább a ciprusfélék családjába sorolt Sequoiadendron nemzetség egyetlen faja. Korábban egyes szerzők, közeli rokonával, az örökzöld mamutfenyővel egy nemzetségbe (Sequoia) sorolták Sequoia giganteum néven. A Földön élő legnagyobb testtömegű élőlények ennek a fajnak a képviselői. A legöregebb, ismert példány 3200 éves; törzsének átmérője 12 méter, magassága 94 méter, becsült tömege mintegy 1000 tonna.

Hatalmas egyedei tehát a háromezer évet és a száz méter fölötti magasságot is elérhetik. Természetes élőhelyük az amerikai kontinens, és azon belül a Sierra Nevada hegység erdőségei. Az óriás mamutfenyő természetes élőhelye a Sequoia Nemzeti Park (Kalifornia), ahol csoportosan fordul elő szigorúan védett körülmények között. A ma élő leghatalmasabb példány is itt fordul elő, ezzel a park díszpéldánya is, a Shermann tábornok névre keresztelt óriás. Magassága 83,8 m és átmérője 1,5 méteres magasságban 34,9 m. Ennek ellenére súlyát csak 2500 tonnára becsülik, mivel fája könnyű, életkora pedig megközelítőleg 2300-2700 év.

A mamutfenyőket először Juan Crespi írta le, aki 1796-ban látta meg ezeket a hatalmas fákat. Tudományos leírására 1824-ig kellett várni. Egyesek azt állítják, hogy az irokéz indiánok törzsfőnökéről, Se-Quo-Yahról - aki megalkotta az indián ábécét - kapta a nevét. Mások szerint ez a megnevezés az indián nyelvben egyszerűen nagy fát jelent.

Ennek a fafajtának a szaporítása elég nehézkes, és a sikernek pontos receptje van. A kis egyedeknek, ahhoz, hogy életben maradjanak, két ellentmondásos erő kombinációjára van szükségük: a tűzre és a vízre. A tűznek fontos szerepe van a faj ökológiájában, a periodikus tűzvészek, habár érintik, nem ölik meg az érett példányokat, hanem elpusztítják a konkurens vegetációt és előkészítik a talajt a magok sikerére.

Hazájában 100 métert is meghaladó, nálunk "csak" 30-40 méter magasra növő, keskeny kúpos koronájú, sötétzöld, tömött lombozatú fenyő toboza tojás alakú, 4-7 cm hosszú, és akár 2 évig érik, ami 20 évig is a fán maradhat. Szaporodásához elengedhetetlenek a mókusok, az apró fenyőrágó szúk és az erdőtüzek. A lepottyant tobozból a magok nem tudnak kijutni, amíg a tűz fel nem robbantja őket. A fák tövén végig söprő avartűz a nagy törzseket szinte egyáltalán nem károsítja. A fa kérge barázdás, szálas szerkezetű és a törzs alapjánál akár a 60 cm-es vastagságot is elérheti. Ez a kéreg biztosít tűzvédettséget a növénynek.

Az óriás mamutfenyők gigantikus méretű fák, amelyek több ezer éves kort is megélhetnek és minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a Föld legnagyobb élőlényei. A mamutfenyők minden tekintetben lenyűgözőek és egyediek is:

  • fájuk könnyű, de ugyanakkor keményfa,
  • a fában és a kéregben is van csersav, amely ellen­állóvá teszi a fenyőt a korhadás és a káros rovarok ellen,
  • szaporodása a természetben kényes folyamat, mivel a magoncok csak ásványi anyagban gazdag termőtalajon, teljes napfényben fejlődnek, és nem tűrik a versenyt egyéb fejlődő növényekkel ezért a mamutfenyő sikeres szaporodásához szükség van időközönként erdőtűzre. Ez a tűz segít megszabadulni az elnyomó versenytársaktól, ugyanakkor a tűz másik hatása, hogy a forró levegő kiszárítja a tobozokat, így azokból a magok a földre hullanak, és megindul a csírázásuk. A tűz után maradó hamu takaróként szolgál a magoknak, megóvva azokat az ultraibolya sugarak káros hatásától,
  • a kifejlett példányok ellenállnak az erdőtüzeknek, mivel kérgük vastag, a magasan elhelyezkedő koronát pedig nem éri az erdőtűz,
  • kréta kori és harmadkori reliktumok, amelyek már 140 millió évvel ezelőtt elterjedtek az egész északi féltekén,
  • lenyűgöző méretükkel és korukkal minden növény felett állnak.

 
Szöveg és fotók: Erdős Dániel
www.mfv.hu
www.korosvidek.blog.hu
www.facebook.com/korosvidek
www.sportosan.com
 
 
Forrás:
  • http://evfaja.ro
  • http://pensiunea-maria.ro/apuseni-hu
  • http://regithink.transindex.ro
  • https://cluj.com
  • http://www.krasznaujsag.ro
  • http://www.maszol.ro
  • http://www.rejtekhely.ro
  • http://www.sequoia.ro

A bejegyzés trackback címe:

https://korosvidek.blog.hu/api/trackback/id/tr8313681770

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.