Folytatjuk dánfoki kalandozásunkat! Az első részben áttekintettük Békés megye, majd Dánfok megalakulásának előzményeit. A második részben utána járunk Dánfok elnevezésének, megnézzük Dánfok földrajzi elhelyezkedését és áttekintjük Békés és környékének vízrajzát. Az anyag rövidített változata a Békési Kalendárium 2022. évi számában is megjelent. Köszönjük az írónak, hogy bizalmával megtisztelte a Körösvidék oldalát! Lássuk a második részt!
Régóta nem jelentkeztünk írásos anyaggal. Ezt a csendet szeretnénk megtörni Dr. Baji Mihály Dánfokról írt tanulmányával, amit több részben fogunk közzé tenni. Az anyag rövidített változata a Békési Kalendárium 2022. évi számában is megjelent. Köszönjük az írónak, hogy bizalmával megtisztelte a Körösvidék oldalát! Lássuk az első részt!
A Körösök által uralt Békés megye vidéke már a korábbi évezredekben is sűrűn lakott terület volt, amelyet az elmúlt évtizedek régészeti kutatásai bizonyítanak. Sajnos a felszínen, látható és kézzel fogható formában nem sok történelmi emléket tanulmányozhatunk már, hisz az ókori földműveket az eke forgatta fel, az Árpád-kori világi és egyházi épületek téglafalait pedig a török-kor és a Rákóczi-szabadságharc után újonnan benépesülő települések lakossága hordta szét. Írásunkban egy olyan, mára már elpusztult épületegyüttessel ismerkedünk meg, amelynek földalatti „maradványai” a Békéscsabához tartozó Gerla mellett, egy sűrű erdő mélyén kereshető fel. Kalandra fel, irány a néhai Gerlamonostora, irány a kövek világa!
A Tiszántúl vízrajzi térképére pillantva mindenki számára a jól megszokott folyó nyomvonalak rajzolódnak ki. Az Erdélyi-szigethegység irányából érkező Berettyó, Sebes-, Fekete- és Fehér-Körös egyesülése után azok vizei nyugat felé haladnak (Hármas-Körös néven), s Csongrádnál fejezik be útjukat a Tiszában. A Keleti-Kárpátokban eredő és az egész Erdélyt átszelő Maros Szegednél ömlik a Tiszába. A Körösök vidékét járva szinte mindenütt találkozhatunk olyan kisebb-nagyobb elhagyott folyómedrekkel, amelyek a terület műholdképeinek szemlélése közben rajzolódnak ki csak igazából. De vajon melyik folyó elhagyott medrei lehetnek ezek? Vajon a Körösök és a Maros mindig ott folytak, ahol ma is találjuk őket? Cikksorozatunk első részében a Körös-vidék folyóinak mederváltozásait követjük nyomon, az elmúlt pár millió év tükrében. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Bárka irodalmi, művészeti és társadalomtudományi lap új rovatában, az "Ex Librisben" sorozat indult a múzeumbarát fémkeresőzés témájában, melyben kéthetente egy-egy békés megyei múzeum régésze mutatja be a saját véleményét és náluk zajló esetleges együttműködések aktuális eredményeit. A rovat első részben Nagy-Laczkó Balázs író, régész írt általános összefoglalót a hazai fémkeresős gyakorlat történetéről. A következő részben Hergott Kristóf régész mutatja be az orosházi aktalitásokat, majd ezt követően Szarka József régész, múzeumigazgató számol be a szarvasi tapasztalatokról.
A Békés megyei Kaszaper településről Mezőkovácsháza felé utazva, a nagybánhegyesi elágazástól kb. 600 m-re, jobb kéz felé egy zúzott köves, majd földessé váló úton (kb. 1,5 km) juthatunk el a Kaszaperi Történelmi Emlékpark területére. Az itt „magasodó” Templom-halmon és térségében állt az Árpád-kori eredetű Pereg település és temploma évszázadokon keresztül, melynek helyén egy emlékparkot alakítottak ki 2015-ben. Írásunkban vázlatosan megismerkedünk a terület történetével, valamint egy malomkő kapcsán geologizálunk is egy kicsit. Kalandra fel, irány a kövek világa!
A Bárka irodalmi, művészeti és társadalomtudományi lap online hasábjain kívül, oldalunkon is olvashatóak lesznek tiszteletbeli szerkesztőnk, Nagy-Laczkó Balázs író, régész gondolatai. Köszönjük előre is az együttműködést! E heti társadalomtudományi témánk témája a "Kőfejtő", amely nem másról, mint a kevermesi megalitról fog szólni!
Az Erdélyi-szigethegység nyugati peremén állnak őrt a Béli-hegység északnyugat–délkeleti csapású, sűrű erdőkkel fedett, földtudományi, kultúrtörténeti és tájképi értékekben gazdag vonulatai. A hegység délnyugati peremén bújik meg a középkori eredetű, szabályos sakktábla alaprajzú, románok által lakott kis „váras” település, Dézna. A község fölé méltóságteljesen emelkedik a 389 m magas Vár-hegy kúpja, amely a középkori Desznye (Dézna) várának jelentéktelen falmaradványait rejti. A szép kilátást adó Vár-hegyre nem csak az Árpád-kori eredetű vár romjai miatt érdemes felmászni a turistajelzéseken, hanem azokért a földtani/felszínalaktani képződményekért is, amelyek a Béli-hegység déli területeinek miocén kori vulkanizmusát mesélik el nekünk. Kalandra fel, irány a kövek világa!
Gerlamonostora és környezetének felméréséről készült eredményeinket folytatjuk, méghozzá az 1984-es szondázó ásatás történéseivel. Az előző fejezetekben áttekintettük Gerlamonostora és környezetét az évszázadok tükrében, Békés megye földtanát és vízföldtanát, Ógerla és környezetét a középkorban, földhasználatát a szabályozások előtt; továbbá Gerlamonostora alapításának történelmi, vallástörténeti hátterét, és a középkori településhálózatot. Lássuk miről is szólnak a terepi jegyzetek!
Magyarország vízrajzi térképére pillantva a Tisza nyomvonala „régi ismerősként” köszönhet vissza az atlasz lapjairól. A Kárpátalja hegyei között (Csornahora-hegység) eredő és a délvidéki Titelnél a Dunába torkolló szőke folyónk közel 1000 km hosszan tekereg a Nagyalföld vidékein keresztül. De vajon mindig ott folyt a Tisza, ahol ma is találjuk? Ha már feltettük (a nem csak költői) kérdésünket, akkor a válaszunk természetesen: a nem! Írásunkban az Érmelléki löszös hát kistájról tekintünk le az Ér völgyére, ahol magvas gondolatainkat is kifejtjük a Tisza mederváltozásaival kapcsolatban, az elmúlt pár tízezer év tükrében. Kalandra fel, irány a kövek világa!