Folytatjuk dánfoki kalandozásunkat! Az első részben áttekintettük Békés megye, majd Dánfok megalakulásának előzményeit. A második részben utána járunk Dánfok elnevezésének, megnézzük Dánfok földrajzi elhelyezkedését és áttekintjük Békés és környékének vízrajzát.  Az anyag rövidített változata a Békési Kalendárium 2022. évi számában is megjelent. Köszönjük az írónak, hogy bizalmával megtisztelte a Körösvidék oldalát! Lássuk a második részt!

DÁNFOK ELNEVEZÉSE

A település sokféle elnevezésével találkozhatunk: Dámfok. 1424: Damufok, 1461: Damfok/ Dampfok, 1479,1525,1552,1562,1620,1663, 1673.[1]

A falunév elnevezés előfordulásai: 1418: „Andreas de Danfok”, 1424: Andreas et Benedictus de Danfok”, „filii Bek de Damufok”, 1461: „Dampfok, Damfok”, 1525: „Danfok”. A békési iratok „praedium”-nak említik az egykori falu helyét: „…in Praediis Gyúr, Csatár, Damfok…”, „In Praedio Dánfok”^[2]

Pesty Frigyes gyűjtése alapján Damfok falu volt a középkorban: 1424 Damufok, 1461: Dampfok, nevének származása ismeretlen.^[3]

A Váradi Regestrumban egy békési perben uilla Dran – villa Dran - néven szerepel.[4]

Békés Város Néprajza szerint a fok elnevezés egykori kisebb folyó, ér nevére utal, Dánfok a Marón keresztül folyó ér helye, holt meder, néhol a víz is megáll benne.^[5]

„Dánfok falu: mai neve Malomasszonykert, de kétségtelen, hogy ez volt az Árpád-korban és a késő középkorban Dánfok falu. Első említése 1383-ból való, amikor egy idézésben Damfok-i Beke fia Jánost említik…”[6]

1424-ből nemesi előnévből hagyományozódott ránk a később több alkalommal is előforduló Dánfok neve, amely település Békés mellett keletre állt.^[7]

Blazovich László szerint „Nevének első tagja személynévi eredetű. Dan személynevünk nem más, mint a Dániel személynév becézett alakja. A -fok utótag pedig arra utal, hogy a falu a Fehér-Körössel kapcsolatban lévő (közlekedő) vízérrel szemben helyezkedett el. Szemben azzal a ponttal, ahol a Dánfok nevű ér a Fehér-Körösbe torkollott. A magyar helynévadási szokásokból kiindulva az is elképzelhető, hogy a falu végül is az érről kapta nevét.”[8]

Vélelmezhetően az elnevezésre ez a megoldás, mivel nem bizonyítható, hogy dám „dámvad” közszóból származik, és nehezen hihető a családnévi származás is, mivel a dobozi Dánffy családnak Dánfokhoz semmi köze nem volt.[9][10] Karácsonyi szerint a település elnevezése a földrajzi helyzetéből származik[11], vagyis elnevezése egykori kisebb folyó, ér nevére utal.

Ez utóbbi forrás alapján elgondolkoztató, hogy a középkori Dánfok pontos helye merre volt.

DÁNFOK FÖLDRAJZI ELHELYEZKEDÉSE

Békés megye településeinek többsége a török időket megelőzően folyók mellett létesült. A folyók a közlekedési, gazdálkodási előnyökön túl védelmet is nyújtottak a megtelepülőknek.

Dánfok:

A mai Dánfok a Kettős-Körös folyó, valamint az Élővíz csatorna között helyezkedik el…

„A Fekete-Körös Anttól Dobozig mintegy két mérföldnyi hosszúságra határt von Bihar és Békés közt, Dobozon túl egészen a megyében folyik, s Békésnél az Arad megyéből jövő, Vári, Gyula határait mosó Fejér-Körössel egyesül….

Ezen kívül vagynak a szeghalmi, vésztői, ladányi határban több fokok, melyeken a Sebes-Körös vize széjjelágadzik, továbbá a Büngösd a békési, Kákai-fok a szarvasi, Dánfok a békési, Mirhó és Danca a gyomai határban, melyekben tavaszkor hóolvadással a Körös vizei kiöntései alkalmával szokott víz lenni, egyébként kiszáradnak…”[12]

A Kettős-Körös-csatorna és a belvízlevezető csatornák ásása teljesen megváltoztatta Békés község határának arculatát: megváltozott az egész határ képe. A régi vízállásos területeket lecsapoló erek, fokok legtöbb helyen nyom nélkül eltűntek. Az eke elsimító munkája a kisebbeket teljesen eltűntette, mint ahogy a nevüknek egy részét is elszántotta az emlékezetből az idő.

„A Rosszerdői kanyarulatok után vette fel a Fekete-Kőrös a Sebes-ér vizét, melyet több kisebb fok táplált. Ugyanezen oldalon ömlött bele a Lápos-ér, amely a Lápos dombnál nyugat felé is elágazott.

A szétágazás előtt felvette a Maró-ér vizét. A Lápos-ér másik ága a már előbb említett Medvesfokba torkollott, amely a (Dann) Dánfokkal egyesült Kászmán-ér vizét vette fel. Ez utóbbi a Kászmán kerteken húzódott keresztül. A Fehér-Kőrös a Kászmán-érrel zárta közre az egykori Csatár falu helyén lévő Csatári kertet, amelynek egyetlen vize a Kőgyes-ér. (Ezt a határrészt ma Kőgyescsatárnak hívják.) A Fekete-Körös, Medvesfok, Dánfok és Láposér közti részen fekszik a Mag sár. (Maksár)”[13]

„A mai békésiek tán alig fogják elhinni, hogy e falu nem a mostani dánfoki szántóföldeken, hanem Békéstől egyenesen délre, a Fehér-Körözs régi medrének balpartján, az úgynevezett malomasszonykerti vagy kőgyesi szőllők helyén állott. Pedig 1731-ben az öreg békési gazdák, kik a törökvilágban is éltek s a régi dánfoki lakosokat még ismerték, határozottan ezt állították. Dánfok falu tehát nem a Dánfok nevű víz meder mellett, hanem szemben azon ponttal, hol e Dánfok a Fehér-Körözsbe torkollott, épült.”[14]

Márkus György 1936. évben megjelent munkájában azt írta, hogy „Dánfok a mai kőgyesi szőlőrészek környékén állt.”[15] „Közvetlen Békés alatt volt a Dán-fok, a mai malomasszonykerti szöllök táján.” írja Durkó Antal.[16]

Karácsonyi János szerint „közvetlen Békés alatt a Dánfok is a (Fehér) Kőrözs egyik szakadéka volt.”^[17]„Ma Dánfok puszta Békés mellett dkeletre.”[18]„Az 1665-iki határjárásból kitűnik, hogy Dánfok határát észak, nyugat és délfelől egész körül kerítette Békés határa, úgy hogy, a hol a Fábiánfoka betorkollott a Fehér- Körözsbe (vagyis, a hol ma a Élővíz csatorna beletorkollik a Fehér-Körözs régi medrébe) már ismét békési föld volt.”[19]

Haan Lajos leírása szerint Dánfok „Csekély puszta, a fekete Kőrös mentében”[20], míg más helyen Dánfok: Békéstől délre az u. n. malomasszonykerti és kőgyesi szőlők helyén terült el. „Ezt állították 1731-ben azok az öreg békési gazdák, akik a törökvilágban is éltek, és a régi dánfoki lakosokat még ismerték.”[21]

Blazovich László szerint Dánfok Békéstől délre, az egykori Fehér-Körös nyugati partján az azonos nevű ér torkolatával szemben helyezkedett el.[22]

Egyes térképeken Dánfok a Fehér-Körös nyugati oldalán, máshol pedig a Fehér- és Fekete-Körös folyók közt fekszik. A település pontos helyének meghatározását nem könnyíti meg az a történészi megállapítás, hogy a királyok a 11-12. században – a föld kisebb értéke folytán – nem falvakat, hanem bizonyos jogokat és szolgákat adományoztak, s a birtokadományozások csak a föld értékének növekedésével, a 13. századtól váltak jellemzővé. Szatmári Imre szerint ez a magyarázata tehát annak, hogy a határvonalak, határpontok jelentősége csak a 13. századtól növekedett meg, s ettől kezdve találkozunk egyre több határjárással is az oklevelekben.[23]

Ahhoz, hogy Dánfok pontos helyét meghatározzuk, szükséges tudnunk, hogy mekkora és hol lehetett a középkori Békés…

Békés:

Békés a Körösvidék déli oldalára települt, ármentes szintre, ott „ahol a Békés-csanádi löszhát lejtősödő keleti területein kialakult mezőségi talajokat fokozatosan az öntéstalajok váltják fel. Eredetileg vizes rétség és mocsárvilág…, a lecsapolások és a folyószabályozások óta tőzeges, szurokföldes és réti talajokkal fedett régi folyómedrek kusza labirintusával beszőtt, nyáron aszályos kultúrmezőség.”[24]

„Városunk létezésére az első hiteles adatot 1203-ból ismerjük, Imre király okleveléből, mely I. Lajos 1342. évi oklevelében maradt fenn. Az Árpádkori Békés vármegyéről a legkorábbi részletes híradások a Váradi Regestrumban maradtak fenn.”[25]

Békés fejlődése csúcspontját a 15. század elején érte el, bár még 1566-ban is a megye legnépesebb településeként tartják számon. „Termékeny földje mellett a halban gazdag Körözs vize már kezdettől fogva megélhetést biztosított lakóinak.”[26]

A Fehér- és Fekete-Körös összefolyásánál fekvő mezőváros nemcsak védelmi szempontból volt kedvező fekvésű, de a délnyugati járás igen sűrű betelepültsége miatt jelentős vonzáskörzettel is rendelkezett: „Békés megye XVI. századi területén az alábbi települések voltak: Mezővárosok: Békés, Gyula, Szentandrás, falvak, közötte Dánfok.”[27]

Blazovich László tanulmánya alapján a „város utcáiról csak a 16. századból maradtak ránk adatok. A gyulai uradalom 1525. évi Szent György napi adójegyzékéből értesülünk három utcájának: Forrószeg – 38 adózó -, Malomszeg – 52 adózó - és Bánhid utca – 19 adózó - nevéről. 1527-ben említik először a Szent Pál malmot, adatok utalnak az intenzív halászatra, bortermelésre, állattenyésztésre.

Ugyanezek az utcák szerepelnek az 1567-es defterben, amelynek elején utcanév említése nélkül szerepel az adózók egy része. 1579-ben az utcák száma a Kastélyzuggal szaporodott.

A 16. században a magyar összeírásokban szerepel még a Hosszúaszó utca.

A 16. századi város öt utcájának a neve maradt tehát ránk, és közülük háromnak, a Malomzugnak, a Kastélyzugnak és Bánhidnak a helye a belterület fő részeinek és utcáinak neveként máig fennmaradt. A Hosszúaszó utca a vízfolyásokkal rendkívül tagolt település egyik kiszáradt patakjának egyik vagy mindkét partján állt, a Forrószeg utca pedig talán a Fehér-Körös bal partján. Békés két malmával (az egyik 6 majd 8 kövű, a másik két kövű), vásárával, piacával és híd vámjával, amelyek külön tételként szerepelnek a defterben, a 14-16. században mozgalmas, lüktető életű város volt.”^[28]

Központi jellegét Békés egészen a XV. század első feléig megtartotta, Gyula felemelkedésével egy időben azonban fokozatosan a második helyre szorult, de a gyulai uradalmon belül a XVI. század végéig központi szerepe volt: a környező települések (Csarna, Csatár, Dánfok, Détér, Hidas, Murony) gazdasági és hatalmi centrumaként működött.

Régészeti topográfia:

Békés városától dél-délnyugatra, a Fehér-Kőrös partvidékén a folyó menti kiemelkedő dombhátakon lehet gazdag lelőhelyeket találni. Az alacsonyabb fekvésű területeken átkanyargó sekélyebb medrek, mint pl. a Dán-fok partjai lakatlanok. Ez alól csak a Kászmánkert a kivétel, ahol magasabb, ó-holocén kori üledékhalmok között kanyargott egy Körös-ág.

A korai települések ugyanis a későbbinél jóval nagyobb számban fordulnak elő a térségben, s szinte minden kiemelkedő, árvíztől védett területen megtalálhatók. Rendszertelenül, egymással feltűnően laza települési szerkezetet alkotva helyezkedtek el, lehetőleg valamilyen vízmeder mellett vagy annak közvetlen közelében. Ennek megfelelően az egyes települések területe is meglehetősen változó, de leginkább kis kiterjedésű volt. Találunk azonban kifejezetten terjedelmes területű faluhelyeket is, melyeken sok esetben a korai építésű templomok és mellettük a temetők maradványai szintén megtalálhatók. Elmondható az is, hogy a megye geomorfológiája az egész középkoron keresztül alapvetően meghatározta a térség településhálózatának szerkezetét. Sajátos jellegzetessége ugyanis a tájnak, hogy területét két részre lehet osztani: a megye északi felére a Körösök völgyéhez kapcsolódó felszíni jellegzetességek jellemzőek, a déli felét pedig a Maros hordalékkúpja foglalja el. A két tájegység domborzata, talaja, felszíni viszonyai merőben eltérnek egymástól, s e különbségek a régészeti lelőhelyekben is kimutathatók, hiszen a különböző régészeti korokban a környező táj alapvetően befolyásolta az emberi megtelepedés körülményeit. A Körösök völgyében a régészeti lelőhelyek főleg a folyópartokon, azok mellékágai, kiszáradt medrei, holtágai mentén sorakoznak, s követik a különböző folyómedrek irányát. A folyóktól távolabbi ártéri területeken ugyanakkor csak elszórtan találhatók lelőhelyek. A Maros hordalékkúpján ezzel szemben a régészeti lelőhelyek látszólag rendszertelenül, igen nagy sűrűségben fordulnak elő a terület teljes egészén.^[30]

A Dánfok, Kászmáni sarok esetében két helyen volt terepbejárás - Békés, Dánfok, Kászmáni sarok I., lelőhely azonosítója: 2859, valamint Békés, Dánfok, Kászmáni sarok II., lelőhely azonosítója: 2860 (az előbbi az MRT X/1. 1/182., az utóbbi az 1/183. lelőhely) -, a békési határ délkeleti sarkában, a Körös gátjától délre, egy észak-dél irányú hajdani érmeder keleti partját kísérő keskeny kiemelkedésen, valamint az érmeder nyugati partját kísérő hátas vonulaton, ahol nemcsak Árpád-kori, és késő középkori leleteket találtak. [Törvényi meghatározás alapján a terepbejárás minden olyan felszínen végzett kutatás, adatgyűjtés és kiértékelő dokumentálás, amely nem ismert régészeti örökségi elem felfedezésére vagy a régészeti lelőhely állapotának ellenőrzésére, illetve azonosítására irányul, függetlenül attól, hogy együtt jár-e a leletek összegyűjtésével, vagy sem.]

Ennél fontosabb a Malomasszonykerti, Dudás-tanyai lelet (a lelőhely azonosítója: 2773., az MRT X/1. 1/96. lelőhely): a város déli szélén, a Holt-Fehér-Körös nyugati partját kísérő keskeny, kb. 1100 méter hosszú hátságon van a lelőhely.

A lelőhely déli végén 1956-ban Árpád-kori és késő középkori leleteket találtak. 1969-ben állati -, 1988-ban emberi csontok kerültek elő.

A terepbejárás alkalmával megállapították, hogy a középkori faluhely leletei inkább a dombhát déli felén koncentrálódtak. A gazdag Árpád-kori anyagban bográcsperemek, fazékperemek találhatók, külön említést érdemel egy fenékbélyeges töredék, amelyen körbe foglalva egyenlő szárú kereszt látható.

A leletanyag nagy részét a késő középkori cserepek tették ki, találtak kályhacsempéből származó hátoldal darabot is. A lelőhely kétségkívül falu volt az Árpád-korban és a késői középkorban. A forrásokból ismert falvakkal való azonosítása nem volt problémamentes: a terület mai neve Malomasszonykert. A szóba jöhető falvak Csatár és Dánfok, azonban az ezekre utaló helynevek kizárólag a Fehér-Körös keleti partján találhatók. Ezek mai elhelyezkedése alapján a kérdés nem lenne megoldható.

A kérdést Karácsonyi János egy adata alapján dönthetjük el, miszerint lelőhelyünkön Dánfok falu létezett, szemben az azonos nevű ér torkolatával. Lehetséges, hogy Dánfok kétparti település volt, erre utalhatnak szórványos késő középkori töredékek is.[31]

A Dan előtag akár lehet személynévi eredetű is, a fok utótag viszont a földrajzi környezetre utalhat, hiszen a település egy a Fehér-Körösbe keletre torkolló kisebb ér, azaz fok torkolatával szemben terül el.[32]

Békés és környékének vízrajza:

Olyan folyóvíz, amely malom hajtására képes, volt bőven a Fehér- és Fekete-Körös, valamint a mellékágaik, a fokok, erek területén.

A középkorban a folyóvizek hasznosításának egyik legelterjedtebb formája volt a vízimalom. Ismereteink szerint a Körösök vidékén századról-századra szaporodtak a vízimalmok, mígnem a XVI. század közepén már gyakorlatilag minden településen megtalálható volt, sok helyen nem is egy.^[33]

A vízimalmok kezdettől fogva a feudális földbirtok részei, egy-egy birtokos több malommal is bír. Ennek egyik oka az, hogy a kis esésű Körösök csak lassú munkamenetet biztosíthattak, másik ok, hogy a malom a feudális birtok jelentős jövedelemforrása.

„A gyulai várbirtok az 1500-as években a következő helyeken rendelkezett malommal: 1525-ben Gyulán van egy, Váriban egy, Békésen kettő, Alabiában, illetve Vésze közelében egy. Négy kisebb malomról is történik említés 1525-ben: Nyárszék (Nyarzegh), Ökörörvény (Oekeoroerwen), Dobozközi (Dobazkoezy) és Bírófoka (Byrofoka) helyeken állottak. A négy kis malom helyét ma már azonosítani nem tudjuk. Békés és Doboz között állhattak kis fokokon. A várbirtok középpontjától messze eshettek, nehezen megközelíthető helyeken állhattak, teljesítményük is kicsi volt: e négy malmocska együttes jövedelme 80 FI, az öt nagy malom ugyanekkor 660 Fl-ot hoz. Csak egy oklevél említi őket, valószínűleg eltűnnek hamarosan.”^[34], így nem zárható ki, hogy Dánfok közvetlen közelében lehetett az egyik.

A békési határban a malmosgazdák ásták ki hajdan a Medvesi-fokot, melyen malom működött. Ennek lebontása után a fokot betömték, és itt megszűnt az összeköttetés a Fehér- és Fekete-Körös között.^[35]

Földrajzi érdekesség a Békés és Dánfok közelében lévő középkori Csatár falu, és annak hídja: a település szomszédos volt Dánfokkal, „és a Fehér-Körözsön éppen ott, a hol a dánfoki határ kezdődött, hídja volt.”[36] „Egyéb adat azonban nem támasztja alá a híd létét a Fehér-Körös ezen a szakaszán. Sokkal valószínűbb, hogy arról az átkelőhelyről lehet szó, amely a Körösbe keletről torkolló Dánfok-éren át vezetett, és amelyet több kéziratos térkép is ábrázol.”[37]

A fentiek alapján a település Békéstől délre, a Fehér-Körös partján, a mainál sokkal nagyobb területen feküdt. A település története három időszakra osztható: alapítástól – amelyről pontos információk nem állnak rendelkezésre - a török megszállásig, a török megszállás korszaka, majd végül a török uralom megszűnését követő, a település megszűnéséig tartó időszak.

Folytatjuk!

Szerző: Dr. Baji Mihály

Forrás:

[1]Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai. Békéscsaba, 2005. 108-109. oldal

[2]Karácsonyi János: Békésvármegye története. I. kötet Gyula, 1896.

[3]Békés Megye Pesty Frigyes Helynév-gyűjtésében. Békéscsaba, 1983. 22., 109. oldal

[4]Kandra Kabos: A váradi regestrum. Budapest, 1898. 471-472. oldal

[5] Békés Város néprajza. (Szerkesztette: Dankó Imre) Békés, 1983. 144. oldal

[6]S. Turcsányi Ildikó: A békési vár. Városunk jelentősége a középkorban. Békés, 2008. 66. oldal

[7]Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz középkori településrendje. Békéscsaba - Szeged, 1985. 68. oldal Dél-Alföldi évszázadok 1.

[8]Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban. Szeged, 1996. 85. oldal Dél-Alföldi évszázadok 9.

[9] Jankovich B. Dénes – Medgyesi Pál – Nikolin Edit – Szatmári Imre- Torma István: Békés megye régészeti topográfiája IV/3. Békés és Békéscsaba környéke. Budapest, 1998. 98.oldal

[10] Karácsonyi János: A Hunyadyak békésmegyei birtokai és a Dobozi Dánffyak. A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténelmi Társulat Évkönyve 1885-1886. Gyula, 1896. 45. oldal

[11] Karácsonyi János: Békésvármegye története. I. kötet Gyula, 1896. 37. oldal

[12] Implom József: Olvasókönyv Békés megye történetéhez II. 1695-1848. Békéscsaba, 1971.31. oldal

[13]Banner János: Adatok a békési határ XVIII. századbeli vízrajzához. Föld és ember. Budapest, 1924. 20. oldal

[14]Karácsonyi János: Békésvármegye története. II. kötet, Gyula, 1896. 76. oldal

[15]Márkus György: Békés Vármegye. Budapest, 1936. 247. oldal

[16] Durkó Antal: Békés Nagyközség története. Békés, 1939. 171. oldal

[17]Karácsonyi János: Békésvármegye története. I. kötet Gyula, 1896. 26. oldal

[18] Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I. kötet Budapest, 1890. 650. oldal

[19]Karácsonyi János: Békésvármegye története II. kötet Gyula, 1896. 76-77. oldal

[20]Haan Lajos: Békés Vármegye hajdana. Pest, 1870. 157. oldal

[21]Durkó Antal: Békés Nagyközség története. Békés, 1939. 29. oldal

[22]Blazovich László: A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban Szeged, 1996. 85. oldal Dél-Alföldi évszázadok 9.

[23] Szatmári Imre: Árpád-kori templom Gyula és Szabadkígyós határvonalán. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 2. Szeged, 1996. 362. oldal

[24]Becsei József: Békés funkcionális településföldrajza. Földrajzi Értesítő 1963/4. 463-464. oldal

[25] S. Tursányi Ildikó: Vata vára – a megyeszékhely. Békés jelentősége a középkorban. Békési Kalendárium Békés, 2008. 91 oldal

[26]Banner János: Adatok Békésmegye településföldrajzához. Föld és ember. Budapest, 1922. 107. oldal

[27] Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században. Békéscsaba, 1976. 15. oldal

[28] Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században. Szeged, 2002. 76. oldal, Dél-Alföldi évszázadok 17.

[29] Blazovich László: Városok az Alföldön a 14-16. században. Szeged, 2002. 78. oldal, Dél-Alföldi évszázadok 17.

[30]Szatmári Imre: Békés megye középkori templomai. Békéscsaba, 2005. 17. oldal

[31] Karácsonyi János: Békésvármegye története. II. kötet, Gyula, 1896. 76. oldal

[32] Jankovich B. Dénes – Medgyesi Pál – Nikolin Edit – Szatmári Imre- Torma István: Békés megye régészeti topográfiája IV/3. Békés és Békéscsaba környéke. Budapest, 1998. 98.oldal

[33]Jankovich B. Dénes: Adatok a Körösvidék középkori vízrajzához és a vizek hasznosításához. Békés Megyei Múzeumok Közleményei 16.Békéscsaba, 1996. 333. oldal

[34] Kiss Anikó: A gyulai várbirtok malmainak története. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. Békéscsaba, 1978. 274. oldal

[35]Dóka Klára: A Körös és a Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században. Egy táj kialakulása. Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. Gyula, 1997. 90. oldal

[36] Karácsonyi János: Békés vármegye története II. kötet Gyula, 1896. 64. oldal

[37]Jankovich B. Dénes – Medgyesi Pál – Nikolin Edit – Szatmári Imre - Torma István: Békés megye régészeti topográfiája IV/3. Békés és Békéscsaba környéke. Budapest, 1998. 96. oldal