A Medve-barlang Romániában, Bihar megyében, Kiskoh (Chișcău) település szélén található. A barlang a nevét a barlangban épségben megtalált barlangi medve (Ursus Spelaeus) csontvázról kapta. A barlangot, egyedülállóan különleges, sokszínű cseppkövek és alakzatainak látványa teszi felejthetetlenné. Az Erdélyi-szigethegység eme páratlan természeti értékét járjuk be a Körösvidék legújabb írásában.

Kiskoh község területén található márványbányában 1975. szeptember 17-én szokványos dinamitos robbantást hajtották végre. A robbantás nyomán egy üreg nyílt meg, amelybe a helyi Curta Traian robbantómester kíváncsiságból bemerészkedett. Egyedülálló látványban volt része, aminek a híre az egész környéken hamarosan elterjedt. Az elő feltárást a Stei-i Barlangászok Egyesülete végezte. A barlang kutatásába később a nagyváradi Körösvidéki Múzeum, a kolozsvári Barlangászati Intézet is bekapcsolódott, majd a Vaskohsziklási Speodava barlangászklub tagjai, Nicolae Brijan vezetésével is segédkeztek a barlang feltérképezésénél.

A tudományos feltárások eredményei, valamint a hasonló módon feltárt és nagyon rövid idő alatt lepusztított Fagului-barlang rossz emléke ráébresztették az akkori megyei pártvezetést, hogy különleges, Romániában addig egyedülálló intézkedéseket hozzon a barlang védelmére.

Hivatalosan 1980. július 14-én adták át kiépítve és elektromos kivilágítással is ellátva a turisztikai hasznosításra szánt barlangszakaszt. Ily módon lehetőséget teremtettek arra, hogy kisiskolásoktól a nyugdíjasokig bármely korosztály belepillanthasson a földalatti világ rejtelmeibe. Egyben biztosították azt is, hogy a barlang alsó szakasza tudományos rezervációként érintetlen maradjon. Ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően válhatott a Medve-barlang Románia leglátogatottabb barlangjává, melyben a turisztikai kihasználás és a tudományos kutatás békésen megfér egymás mellett.

A barlang hőmérséklete 10 Celsius fok egész évben, függetlenül évszaktól és időjárás. Tavasszal és nyáron is érdemes rétegesen felöltözni a barlang bejárása során. A Medve-barlang páratartalma 97%. A barlang csak idegenvezetővel látogatható csoportosan. A csoportokat 20 percenként engedik be a barlangba. A barlangba élelmiszert, alkoholos italt, háziállatot bevinni tilos. Szemetelni szigorúan tilos és ezt elég komolyan veszik. A cseppkőképződményekhez hozzáérni szigorúan tilos. A bejárat előtt lehetőség van vásárolni édességet, szendvicset, üdítőt és ajándéktárgyakat.

A Medve-barlangba való belépési díj 20 Lej felnőtteknek és 10 Lej a gyerekeknek. Amennyiben a barlangban képeket szeretnénk készíteni, további 15 Lejt kell fizetnie. Van lehetőség filmfelvételre is, amelynek díja 25 Lej. Csoportos kedvezmény kérhető, ebben az esetben egy személyt engednek be belépési díj nélkül. A kb. 45 percig tartó látogatás, a Medvék folyosóján kezdődik, ahol több barlangi medve (Ursus Spelaeus) csontvázát találták, amely már több mint 10 000 éve nem lakja a Földet.

Tény, hogy ez a barlang nem méreteivel, hanem a cseppkőképződmények sokaságával és változatosságával, mondhatni túlzsúfoltságával válik egyedülállóvá. A barlang hossza kb. 1500 méter. Több szintje is van, ebből az alsó járat mintegy 700 méter hosszú, időszakonként víz folyik benne. Ezt a részt tudományos rezervátumnak minősítették, így nem látogatható. A felső szint 847 méter hosszú, kiépített és vezető segítségével járható körbe. A látogatható szakasz három részre osztható: a Medvék-járata, amelyben a legtöbb barlangi medve maradvány található, az Emil Racoviță-járat, amely a neves barlangkutatónak állít emléket, és a Gyertyák-járata, amely a gyertyaszerű álló cseppkövekről (sztalagmitokról) kapta a nevét. További érdekes cseppkőképződmények, amelyek termekben csoportosulnak: Varázspalota, Törpeház, Tavirózsás tó, Idősek (Vének) Tanácsa. A számos cseppkőképződmény közül érdemes megemlíteni azt, amely egy a barlangból kimászni akaró medvére hasonlít. A Medvék-járata a felhalmozódott medvecsontokról kapta a nevét. Az Emil Racoviță-járat méltóképpen hirdeti és népszerűsíti a romániai barlangkutatás atyjának nevét, míg a Gyertyás-járat a gyertyaszerűen kiemelkedő sztalagmitokkal ejti ámulatba a látogatót. A kijárati szakasz jelképesen a Vének Tanácsa nevet viseli.

A 15 000 éve kihalt barlangi medve (Ursus Spelaeus) maradványok csak fokozzák a barlang vonzerejét. A Medve-barlangban talált több tucat barlangi medve csontvázból a kutatók arra következtetnek, hogy a vadállatok lakhelyéül szolgáló barlang bejárata beszakadt és a bennrekedt állatok éhen pusztultak.

A barlangoknak és a bennük lakó lényeknek sokszor tulajdonítottak mágikus erőt. Ez nincs másképpen a XXI. század küszöbén sem, amit elárul a mindenfelé szétszórt aprópénzek, amelyeket a látogatók szerencsehozó szándékkal dobálnak szét. Ezek eltakarítása a folyamatos tisztítási akciók ellenére is reménytelen feladatnak tűnik.

A barlangban található cseppkövek

A legrégebbi cseppkövek kb. 55 ezer évesek, de a cseppkőképződés ma is megfigyelhető a barlangban. Cseppköveknek – amint erre nevük is utal – a csepegő vízből kiváló ásványi alakzatokat nevezzük. Képződésük ütemét erősen befolyásolja az oldat töménysége, illetve az éghajlat, a víz utánpótlása. A legismertebbek, leglátványosabbak a karsztos barlangokban növő, csepegő vízből kivált, kalcium-karbonátból (kalcitból, illetve aragonitból) álló cseppkövek. Medve barlangban a színezést a réz és a vas adja. A barlangban szinte az összes cseppkőképződmény fajta megtalálható:

• függőcseppkő (sztalaktit): a barlangi kiválások leggyakoribb és legközismertebb típusa. Embrionális változata a szalmacseppkő, amely vékony falú, csőszerű

• szalmacseppkő (fisztula): a vékony falú, vízcseppnyi belső átmérőjű cső; a függőcseppkő előzménye

• állócseppkő (sztalagmit): a lehulló vízcseppekből kiváló, függőlegesen felfelé álló, domború aljú képződmény. Mérete és alakja a csepegés intenzitásától és az esés magasságától függ. Szintén kalcit alkotja, de a világon még 28 féle ásványból ismeretes sztalagmit

• cseppkőoszlop (sztalagnát): a függő és hozzátartozó állócseppkő összenövésével alakul ki, azok formai jegyeit és kialakulásmódját őrzi. Hat „közönséges” barlangi ásványon kívül képződhet kősóból és thenarditból (szulfátásvány)

• drapéria: áthajló felületen végigfolyó, a vízcseppekből kiváló, függönyszerűen lelógó képződmény. Fiatal, keskeny változata a cseppkőléc. A drapériák látványos fajtái a cseppkőzászlók

A legutóbbi barlangokról szóló bejegyzésünkben (itt megtekinthető) a barlangok kialakulásáról is szó esett.  A földkéreg összes barlangjainak mintegy 96%-a valamilyen formában a víz hatására alakult ki. A következőkben a víz különböző üregképző folyamatait vizsgáljuk meg. Elsőként a forró víz tevékenységével ismerkedjünk meg.

A Föld mélyéről feltörő melegvizes oldatok, hévizek, rendszerint igen sok oldott kémiai anyagot tartalmaznak; amelyek közül némelyek nagymértékben elősegíthetik a vizet szállító kőzetrepedések falanyagának feloldását, vagy kémiai megbontását. A víz kőzetoldó munkáját korróziónak nevezzük, ezért az ilyen úton keletkezett, tágult barlangokat korróziós; oldott barlangoknak mondjuk.

A hévizeknek igen magas a szénsav tartalmuk. A szénsavas víz a mészkő anyagát annál nagyobb mértékben képes oldani, minél több benne a szénsav. A meleg vizek tehát erős szénsavas oldástevékenységükkel határozottan és erőteljesen képesek a sziklahasadékokat kibővíteni, tágas kürtőkké, csatornákká szélesíteni. Nagyon gyakran azonban a hévizékben különböző erősebb hatású savak, pl. kénsav is jelen lehet, amely a mészkő anyagával találkozva, azt kémiailag bontja, és új ásványok képződése közben támadja meg az üreg falát. A hévíz tehát ezen a módon is végezhet barlangbővítést.

Az ásványos melegvizek kénsavtartalma nemcsak közvetetten oldás révén végez azonban üregbővítést, hanem közvetett úton is. A kénsavas meleg víz behatol a barlang falának hajszálrepedéseibe, és ott a kőzet mésztartalmát anhidritté alakítja át. Az anhidrit a gipsznek vízmentes módosulata, amely a hőhatás megszűntésével, vízfelvétellel és 33 %-os térfogatnövekedéssel gipsszé alakul át. A megduzzadó gipsz így szétfeszíti a hajszálrepedések mentén magát az anyakőzetet is. Feszítő erejének köszönhetően elporlasztja és az üreg bővítését ezen az úton is előmozdítja. A hévizes barlangokban gyakran megfigyelhető kőzetporlódás.

A hévizes barlangtágulásnak és a kőzetporlódásnak egy másik fontos oka a kőzet szövetében való aragonitképződés is. Azokban a kőzettartományokban, amelyek a hévízáratok közelében vannak és a meleg víztől 30 C° fölé melegszenek, a kőzetben keringő karsztvízből a pórusokba aragonit rakódik le. Az aragonit a CaCO3 rombos kristályrendszerbeli, a kalcit pedig annak hexagonális kristályrendszerbeli módosulata: Az aragonit idővel - ugyancsak térfogatnövekedéssel (8,35'%-os) - alakul át kalcittá, ami szintén hozzájárul az üreg falának szétporlasztásához, s az üregbővülés folyamatának kifejezettebbé válásához.

Az említett üregtágító korróziós (oldásos) és vegyi kőzetbontó folyamatok azt eredményezik, hogy a hévforrásbarlangok üregeinek keresztmetszeti szelvényei kör alakúakká válnak. Az ilyen barlangokban a legjellemzőbb üregformák a szabályos gömb, vagy félgömb alakú termek, az ún. gömbfülkék és ezek füzérei, valamint a gömbszerű kupolában végződő körkeresztmetszetű kürtők. A barlangok járatai ágas-bogasan helyezkednek el a térben és a járatrendszerek függőleges kiterjedése néha a vízszintes kiterjedést is meghaladja. A hévforrásbarlangok térképi ábrázolására emiatt az alaprajzi vetületábrázolási módszer rendszerint nem alkalmas, hanem ábrázolásuk tökéletes módja a háromdimenziós, térbeli gipszmodell elkészítése.

A hévforrásbarlangok a legtöbb esetben jellegzetes karsztidegen ásványos kitöltésekben gazdagok. A kénsavas meleg víz hatására képződött anhidrit (ez másodlagosan gipsszé alakulhat át) dús kristálycsoportokat képezhet a falakon. Gyakori ásvány a hévizes barlangokban még az aragonit, kalcit, a barit, fluorit, hidrokvarcit, lublinit és a pirit-kristály is.

A hévforrásos barlangok általában a töréses szerkezetű mészkőröghegységek jellemzői. A hévizes kioldású üregek általában a mészkőhöz kötöttek, de ritkán kifejlődhetnek más kőzetben is pl. dolomitban. Tisztán korróziós barlangalakulatok helyenként kősóban és gipszben is ismeretesek, de ezek nagyon ritkák, mivel a földkéreg kőzettani felépítésében a gipsz és a kősó nem játszik fontos szerepet.

A Körösvidék barlangjai rovatnak és a barlang kialakulás okainak folytatása következik. 

• Szabó G. (2012): A Sustainability Index model kidolgozása és alkalmazása a Nyírségben és a Biharhegységben. A Bihar-hegység és a Nyírség talajvédelmi stratégiájának kidolgozása az EU direktívák alapján (HURO 0901/135/2.2.3). Debreceni Egyetem
• Móga J. (2004): Az Erdélyi-középhegység karszttípusai. Karsztfejlődés IX. Szombathely, 2004. pp. 229-250
• Pinczés Z. (1998): Az Erdélyi-medence természeti földrajza. - Kossuth Egyetemi Kiadó Debrecen, p. 97.
• A barlang látogatásakor (2017.07.02.) kapott angol-német-román nyelvű szórólap. (Kiadó és évszám megjelölése nélkül.)
• http://mek.oszk.hu/00500/00575/html/adatbank/szuletes/szoveg.htm
• http://padis.hu
• http://www.barlang.hu/pages/barlangok_vilaga/kepzodese.htm
• http://www.pesteraursilor.net
• http://www.pesteraursilor.ro/hu