A Körösvidék szerkesztősége hivatásból és hobbi szinten is kutatja a „Körösvidék” természetvédelmi értékeit. Régóta foglalkoztat minket azonban Gerlamonostora egykori helye, története, egykori környezete. Ógerla, Gerlamonostora és környezet földtudományi értékekben (földtani, felszínalaktani, talajtani,- és víztani értékek) egy rendkívül izgalmas, üde színfoltja az Alföldnek, különösképpen Békéscsaba és környezetének, kultúrtörténeti értéke pedig felbecsülhetetlen. Lássuk hát ennek a méltatlanul elhanyagolt területnek a történetét Erdős Dániel tollából, szakdolgozatából kiemelve.

Tájképi értékként egy olyan környezet maradt meg az ógerlai területen, amely utal a folyószabályozási munkálatok előtti környezet állapotára. A Fehér-Körösre kanyargó medrével, mellékágaival szabdalt térszínére, holtágakra, fokokra és a folyóhátakon letelepedett közösségek életnyomaira. Mára ugyan kiszáradtak ezek a medrek, meanderek, de a terepen a mai napig is látványosan nyomon követhető.

A közhiedelemben, kultúránkhoz, történelmünkhöz a földtudományi képződményekhez gyakran szorosan kapcsolódnak mesék, mondák, legendák, így kultúrtörténeti jelentőséggel is rendelkeznek. A kultúrtörténeti értékek az ember, társadalmi-gazdasági tevékenysége révén jönnek létre. Ezeknek az értékeknek az egyik nagy felfedezője a régészet, amely egy-egy kutatás, ásatás, feltárás során szintén gyakran találkozik más szakágakkal.

A természettudományok számára alapvető fontosságú a tudományos jelentőség, azaz, maradjanak meg azok a tájelemek, amelyek a jövőben segítik a kutatásokat. Az egyedülálló és ritka képződmények tanulmányozása, a típus előfordulások, fontos tudományos információkkal szolgáltatnak az adott képződmény kialakulásáról, kialakító természeti folyamatokról, feltételekről, az adott terület kialakulásáról, földtörténeti fejlődéséről, régészeti feltárásáról, leletanyagáról.

A területen utoljára 1984-ben végeztek régészeti ásatást, kutatást. Az ásatás során részletesen beszámoltak az eredményekről, továbbá az ásatás helyszínéről készült egy térképvázlat 1:10000 méretben. Ezt megelőzően csak terepbejárások, valamint néhány száz évre visszamenőleg kisebb feljegyzések, leírások születtek a területről. Pontosabb területi, domborzati felmérés és szakirodalmi cikk, nem született a környékről azóta sem tudomásom szerint. Hivatalos keretek közt, kutatási engedéllyel zajlottak a felmérések 2019. november elejétől 2020. május végéig.

Gerlamonostora irodalmi és forrásanyag begyűjtése, valamint a részletes előzetes terepi szemle során világossá vált, hogy ez egy igen nagy lélegzetvételű téma, terület és teljes mértékben, kellő részletességgel nem lehet bemutatni - a teljesség igénye nélkül - további alapos kutatási munkát igényel. A terület részletekbe menő bemutatására jelen dolgozat terjedelme és a dolgozat téma korlátja nem ad lehetőséget. A felmért földrészletre vonatkozó történelmi, társadalmi, régészeti háttéradatoknak a bemutatását azonban fontosnak tartom. Így láthatjuk objektíven a kérdéses területünket, a felmérés mikéntjéhez vezető utat, nem utolsó sorban a hely történelmi, kulturális és szakrális fontosságát és az utókornak való megőrzését.

1. Gerlamonostora és környezete az évszázadok tükrében

Az előzőekben bemutatott rövid ismertető alapján Gerlamonostora helyszínének és témájának körbejárásáról kívánom bemutatni a területet. Ahhoz, hogy kerek egészben megismerjük Gerlamonostora és környezetét, szükségesnek látom ismertetni röviden a környék földtanát, vízrajzán keresztül Ógerla és környezetének földhasználatát, vízrajzi képét a szabályozások előtt. Történelmi betekintést nyerhetünk Ógerla és környezetébe az Árpád-korban; szó fog esni Gerlamonostora történetéről, a monostor régészeti feltárásáról és a régészeti feltárás eredményeiről, földmérési adatairól. Az interneten fellelhető térképészeti adatbázisok alapján kívánom bemutatni az egykori monostor helyének ábrázolását korabeli és a ma használatos térképek alapján. Az utolsó alfejezet a monostor jelenlegi helyének a megközelítéséről és annak környezetének bemutatásáról fog szólni - előzetes terepbejárás alapján. Továbbá nyomon követhetjük az ember és környezetének tájátalakító tevékenységével szorosan összefüggő, évszázadok alatt folyamatosan változó földhasználatát, földhasznosítást a vizsgált területünkön.

1.1. Békés megye földtana és vízföldtana

Békés megye területe két nagy tájegységre osztható. Az egyik a Körös-völgy, a másik a Maros-Körös-Tisza köze. A Körös-völgy valójában egy sekély medence, mely alig néhány méterrel mélyebb fekvésű környezeténél. Tengerszint feletti magassága 83–102 méter között ingadozik.

A terület régészeti lelőhelyeinek elhelyezkedése szempontjából a pleisztocén – holocén időszakban lezajlott földtani eseményeknek van meghatározó szerepük. Az Alföld területén a pleisztocénben három részmedence alakult ki, amelyek a Pannon-tó feltöltődése után végig egyenletesen süllyedtek és süllyednek a mai napig. Az egyik süllyedék a Körös-medence, amelyet a Körös és a Berettyó, a másik a dél-tiszai süllyedék, amelyet a Duna töltött fel hordalékaival, a harmadik a dél-jászsági mélymedence (MIKE 1991.). A Körös-medence finomszemű üledékekkel van feltöltve, hiányoznak a durva homok- és kavicsrétegek, mivel ezeket az üledékeket a Nagyvárad-Nagyszalonta vonalában húzódó mély tektonikus árok fogta fel (MOLNÁR 1973.). A felszíni folyóvizek a süllyedésnek megfelelően változtatták folyási irányukat és feltöltötték a süllyedő területeket (MUCSI 1973.).

Az Alföld magassági szintje közül a jelenkori, holocén árterek szintjéhez tartozik a Körösök medencéje, valamint Gerlamonostora és területe is. A holocén árterek síkjából emelkednek ki néhány méter szintkülönbséggel a pleisztocén síkságok és a homokdombok, amelyek délen löszdombokba mennek át. Ilyen felső pleisztocén lösz- és agyagterület a békési vagy orosházi hátság, amelybe délen a Maros vágott medreket, de a medrek partját homokdombok, folyóhátak kísérik. A felső pleisztocénnél idősebb képződményeket tehát csak a hegylábakon találunk, ahol megmaradtak az idősebb kavicsteraszok és lejtőanyagok (RÓNAI 1975., MUCSI-RÉVÉSZ 1975.).

A felszín kialakításában résztvevő folyók közül a Körös és a Berettyó a pleisztocénben és az óholocénben a Tiszántúl legnagyobb víz- és üledékgyűjtője, erózióbázisa volt. A Körösök vidékének süllyedése a holocénben gyorsult fel, így itt az üledékek vastagsága 400-500 m-t is eléri. Medencéjébe futottak össze: É-ról a Tisza, a Szamos és a Bodrogot összetevő folyók, ÉNy felől a Sajó, a Hernád és az Eger-patak, D-ről a Maros egyes ágai, K-ről pedig a Körösök és a Berettyó (MIKE 1991.). Mivel a pleisztocén üledéket több irányból és különböző távolságokról hordták össze a folyók, abban finom és durva rétegek egyaránt előfordulnak. A Berettyó- és a Körösvidék felszínét csaknem teljesen holocén folyóvízi üledékek építik fel (PÉCSI 1969., RÓNAI 1974., 1985.). A felszíni képződmények közül a futóhomok és a lösz a legjelentősebb. A lösz általában folyóvízi homokra vagy futóhomokra, a peremeken agyagra települ. A lösztakaró a felszínen Szentes és Hódmezővásárhely környékén, valamint Békés megye DK-i részén található.

A Körösök vidékén az agyag és az iszap előfordulása jóval nagyobb, mint a környező területeké, mivel a Körös- és a Berettyó folyókhoz igen széles ártéri (állandóan vízzel borított) terület kötődött (KROLOPP-SZÓNOKY 1982., 1984.). A löszös területek kiterjedése összefüggésben van az emberi megtelepedéssel, mivel azok árvíztől mentes térszíneket jelölnek és rajtuk termékeny talaj alakult ki (PÉCSI 1969.). 

A futóhomok zöme a pleisztocén utolsó harmadában, az utolsó jégkorszak végén alakult ki. A futóhomokos terület északi határa Békéscsaba - Szentes vonalában, a déli Mezőkovácsháza - Tótkomlós irányába egészen Földeákig tart. Átlagos vastagsága 5-6 m, de Medgyesegyházánál a 10-12 m-t is eléri. Rajta sok helyen lösz vagy ártéri üledék található (RÓNAI 1985.). A negyedidőszak végén a felszín folyóvízi üledékekkel, lösszel, homokkal, futóhomokkal és agyaggal borított terület volt, aránylag kis relatív magasságkülönbségekkel (SOMOGYI 1970.).

A honfoglalók által megszállt későbbi Békés megye jelentős része a három Körös alsó szakaszának és összefolyásának vidékére terjedt ki. A Fehér-Körös a megye DK-i szögletében, a mai Gyula (mely a középkorban még Zaránd megye volt és a Köleséri esperesség része) területén lép vidékünkre. Békésnél találkozott a Fekete-Körössel, Köröstarcsánál pedig (az egykori Edeles falunál) felveszi a Sebes-Köröst, míg Mezőtúr és Szarvas között a Berettyóval (régen Túrnak is nevezték) bővül. Hatalmas vízjárta rétségek alakultak ki, mint a Berettyó által táplált Nagysár (a mai Nagy-Sárrét) és az 1300 körül Tordasára néven említett rétség (ma részben a Kis-Sárrét), mely a Sebes-Körös egyik mellékágából, a Tekerőből kapta a vizet. 

A Körösök völgyének kialakulását alapvetően meghatározta, hogy a síkságra érve a folyók lelassulnak, és hordalékukat lerakják. Az így kialakult szigeteket elárasztott, mocsaras területek vették körül. A régészeti lelőhelyeket az 1-3 méterre kiemelkedő szigetszerű magaslatokon találjuk meg. Ártéri erdők, legelők alakultak ki, ahol a vadászat és halászat mellett a legeltetésre is lehetőség volt. Az áradások által hozott iszap nagyszerű termőtalajt biztosított a földműveléshez is. Természetesen a mai állapotokat nem lehet visszavetíteni a monostor alapításának idejére, de a Körös-völgy török kor utáni képe nagyban hasonlíthatott az akkori állapotokra, valamint az első térképek a területünkről, - kisebb torzításokkal ugyan - de nagyban tükrözheti az adott időszak területi viszonyait.

1.2. Ógerla és környezete a középkorban

A középkor évszázadaiban az alföldi táj kanyargós vízfolyásokból és nagy kiterjedésű mocsarakból álló vidék volt, melyen nemcsak a folyóvizek romboló-építő munkája okozott változásokat, hanem a megújuló árvizek rohama is. A folyók medre gyakorta változott, a meanderágak egyre szaporodtak, nőttek, lefűződtek, majd a víz új utat tört magának. Az árvizekből lerakódott iszapréteg kiszáradva földművelésre biztosított lehetőséget, az alacsonyabban fekvő részeken viszont a legelők és mocsári erdők adtak bőséges táplálékot a földterület lakóinak. Nem csoda tehát, hogy a Körösök vidékén az újkőkortól kezdve állandósult a lakosság, de az ember természetátalakító tevékenysége csak az elmúlt 500 évben kezdte éreztetni hatását. Kezdetben csak felhasználták, „élték" a folyóvizek nyújtotta javakat, később a hozamot mesterséges beavatkozással növelték.

A Körös folyó első említése a 6. századból származik. Jordanes Grisia név alakban említi, valószínűleg a Sebes-Körösre vonatkoztatva. A 10. században élt Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár Krisziosz alakban írta. A magyar forrásokban először 1075-ben jelenik meg, Crys formában, a Békés megyei Doboz mellett, tehát ez esetben a Fekete-Körösről van szó. Az oklevelek először mindhárom folyót Körösnek nevezik, de már a 13. század közepén felbukkan a Fehér-, Hármas-, majd a 14. században a Fekete- és csak 1520-ban a Sebes-Körös elnevezés.

Gerlamonostora és környékét a Fehér-Körös szelte át a honfoglalás utáni időben kanyargós, fonatos ágaival. A Bihar-hegység déli lejtőjén ered, és a hegységet délről megkerülve, hosszú, kanyargós, keskeny völgyön keresztül Borossebesnél (Sebiş) ér ki a síkságra. Itt rögtön több ágra szakad, és a szabályozás előtt Jenő (Ineu), Kisjenő (Erdőhegy, Chişineu-Criş) és Gyula mellett elhaladva Békésnél egyesült a Fekete-Körössel. A két folyó közötti terület legjelentősebb vízfolyása a Tőz, a Fehér-Köröstől délre pedig a Csiger-patak.

Első említése Szent István 1009-ben kelt, rekonstruált, az egri püspökségnek szóló birtokadományozásában található: Neueg iuxta Crisium Album ...ac liberó transitu Crisii in comitatu de Zarand... A Fehér-Körös első, biztos írásos előfordulása 1177-1202 közé tehető, amikor azt egy Zaránd megyei határjárásban találjuk, majd a teljes folyónévről az alábbi adatok említhetők:

- 1261. Crisius Albus (Püspöki)
- 1313. Julamonustra circa Albium Fluvium Crys (Gyula)
- 1394. Albus Crysius (Erdőhegy)
- 1438. Feyerkeres (Gyulavári)
- 1446. Albus Crisius (Vesze)
- 1458. Feyer Körös (Gerla)

Nagy számban előfordulnak az oklevelekben a Körösök mellékágainak és az őket tápláló folyóknak, patakoknak nevei. A Fehér-Körössel kapcsolatban már 1331-ben találkozunk a Csiger-patakkal.

A Körös-vidék talán legjellemzőbb vízrajzi elemei a különböző időszakos vízfolyások, amelyek eredetük szerint lehettek természetesek és mesterségesek, és a szabályozásig folyamatosan változó, illetve időnként újjá alakuló képet adtak a tájnak. Voltak köztük olyan medrek, amelyek évszázadokon át nem száradtak ki, nagyobb részük azonban ennél rövidebb időt élt meg. Ennek megfelelően a forrásokban is találkozunk állandó, illetve újonnan felbukkanó, majd elenyésző vizekkel.

A fokok, erek, patakok neveiből azok érdemelnek figyelmet, melyeket már a 18. században valamilyen formában érintett a meginduló vízszabályozás. 1419-ben fordul elő az oklevelekben Békés és Csaba között a Fabyanfoka, amely Gerlamonostora északi határában eredt, vagy keletre a Monostorfok, amelyet még a 18. század végi térképeken is ábrázoltak.

1.3. Ógerla és környezetének vízrajzi képe, földhasználata a szabályozások előtt

Huszár Mátyás felmérésének vízrajzi tanulságai, topográfiai leírásai a szabályozások előtt a Körös-völgyről, különösképpen a Fehér-Körösről.

Az egyes folyószakaszokat nemcsak a középkorban, hanem még a következő évszázadokban is különféleképpen nevezték. A Békés-Köröstarcsa közti szakasz volt a 17-18. században a Kettős-Körös, melyet Egyesült Körösnek is hívtak, sőt a források egy részében a Fekete-Körös folytatásaként is előfordul. Hármas-Körös, a Sebes-, Fehér-, Fekete-Körös közös folyóágya volt, majd Nagy-Körösnek legtöbbször a Berettyót is szállító alsó szakaszt nevezték, de itt is találkozunk Egyesült-Körös elnevezéssel.

Az egyes folyóágakról, szigetekről, fokokról, mocsarakról a 18. század végétől térképek és különféle vízrajzi leírások alapján alkothatunk képet. E leírások tükrözik már azokat a beavatkozásokat is, amelyeket a lakosság végrehajtott, sőt a térképek gyakran egy-egy szabályozás érdekében készültek.

Területünkről a legkorábbi, vizekre vonatkozó rajzok az 1760-as évek végétől maradtak fenn, az első használható vízrajzi leírással pedig a II. József-kori katonai felmérés megjegyzéseiben találkozunk. 1823-ban készült el Huszár Mátyás vízrajzi összeállítása, amely a szabályozási munkák alapja lett.

Huszár Mátyás leírásában a Csongrád-Békés közti folyószakaszt NagyKörösnek nevezte, ami a többi forrásokban általában Kettős- és HármasKörösként szerepelt. A Fehér-Körös árvízkor a Tőz felé tört ki, és így árvizének egy része a Fekete-Körösbe jutott. Legfontosabb mellékfolyói voltak a Gyula környékén található Bök-ér, Bárdos-ér, valamint a Csiger, Csohos-ér Arad megye területén. A Körös vízrendszeréhez csatlakozott délről a Maros néhány jobb oldali mellékvize és kiágazása, elsősorban a Szárazér, Bügyér, Hajdú völgy, amelyek gyakran átszállították a Maros árvizeit is. A folyóágak felhasználásával létesítettek sarkadi, csabai, gyulai hajós utakat, amelyek a Fekete-, Sebes- és Fehér-Körös között teremtettek kapcsolatot, sőt a Szárazéren át lehetett közlekedni a Fehér-Körös és Maros között is.

A Gyula környéki csatornákról Petik Ambrus írta 1784-ben: „Ugyan ezen Hajós útból közelebb a városhoz a Csíkos-ér, melly a városon alól a Szőllős Kertek, és a Balás-ere végin lévő Ajtós-fokon a Körösbe folyik, távolabb pediglen a nagyobb folyású Itztze nevű szakadás vagyon, melly Gerla és Békés felé erdő és réttség között folyik le.” Csabát külön csatorna kötötte a Fehér-Köröshöz, melynek lefolyása az említett Fábián-fokban volt Ógerla felett.

Huszár Mátyás idézett leírása alkalmával felméréseket készített az elöntött árterekről. 1823-1824-ben végzett munkálatai nyomán vízgyűjtőként, községenként és vízfolyásonként összesítőket állított össze, figyelembe véve a művelési ágakat. Földhasználat során fontos megemlíteni, hogy a szakirodalmakban sokat olvashatunk vidékünkön, így Gerlamonostoránál is az árterek jelentőségéről, az itt élő lakosság életmódjáról, melyet bizonyos időszakig nem a víz elleni védekezés, hanem a környezettel való harmonikus együttélés jellemzett. A belsőségekben, szántókon megjelenő elöntések idején e kapcsolat már vesztett idilli jellegéből, de kétségtelen, hogy a rendszeres szabályozások előtt az ártérhasznosításnak még több nyoma megmaradt. A 18. század végén, 19. század elején a lakosság növekedése miatt a Körösök szabályozása, a mocsarak lecsapolása halaszthatatlanul fontos volt. A munkákban mindvégig nagy szerepe volt a társadalmi kezdeményezésnek, de nem kevésbé az egymástól függetlenül is folyó építkezések összefogásának, műszaki tervezésének is.

A Körösök a szabályozás előtt bizonyos értelemben változatlan formában maradtak fenn az évszázadok folyamán. A folyók ugyanis a síkságra érve mindenütt azonos módon viselkedtek: folyásuk lelassult, lerakott hordalékukból zátonyokat építettek, amelyeket kerülgetve hatalmas területeket mocsarasítottak el. Az általános természetföldrajzi táj lassú, kanyargós vízfolyásokból álló, nagy kiterjedésű mocsaras területekkel tarkított vidék volt nemcsak a középkorban, hanem a korábbi évezredekben is. Ugyanakkor a mikrokörnyezetet állandó változásban tartotta a folyóvizek lassú, de folyamatos romboló-építő munkája, továbbá az árvizek évenként megújuló rohama. Ennek megfelelően a folyók medre állandóan változott, a meanderágak egyre szaporodtak és nőttek, lefűződtek, majd a víz új utat vágott magának. A régi mederben pangó víz elmocsarasodott, és csak árvíz idején kapott friss utánpótlást. A szigeteket időnként elöntötte a víz, a lerakott iszapréteg a szárazabb években viszont termékeny talajt biztosított a földművelőknek. Az alacsonyabban fekvő szigeteken bőséges legelők és mocsári erdők adtak táplálékot a föld lakóinak. Az álló- és folyóvizek gazdag élővilága pedig kimeríthetetlen forrása volt az élelemszerzésnek. Nem csoda tehát, hogy az újkőkortól kezdve mindig is lakott terület volt a Körösvidék ezen része. Nagyon kevés adat utal a Körösök állapotára. Noha több esetben említik a vizek kiöntéseit, erre azonban adatok nem találhatóak. Az áradások a mocsarakban eloszlott, és az ember nem települt olyan helyekre, ahol kiöntés fenyegette.

A vízzel tehát szoros összefüggésben voltak a rétek, a mocsári erdők, a mocsarak és a közöttük megbúvó szárazulatok, szigetek és földhasználatuk.

Gátak
A 13. század közepétől már vannak vízimalmok, melyek száma rohamosan gyarapodott. Ezek többségénél a folyót teljesen elgátolták, a vizet zsilipen engedve a kerékre. A duzzasztás okozta áradások ellen a 16. században már biztosan gátakkal védekeztek. Ilyen gátakról Békés és Gyula környékén tudunk, és különlegességével emelkedik ki az az 1527. évi adat, mely szerint a Gerlánál megemelt malomgátak úgy visszaduzzasztották a Köröst, hogy Várinál is elöntötte a malmot a víz.

1467-ben Gerlai Ábrahám fia Tamás panasza szerint a Fabianfoka nevű halastó Gerlához tartozott, viszont Maróthi Mátyus békési jobbágyai a halrekesztékeket kinyitották és a halakat kiengedték. 1528-ban Ábránfy Imre és János a gerlai malmok töltéseit emeltették meg úgy, hogy a víz elöntötte az alabiáni és a gyulavári malmot.

Hidak
A híd fontos szerepet játszott a folyókon való átkelésben, noha gyakrabban találkozunk révátkelőhellyel, mint tényleges híddal. Ennek ellenére számos adatunk van főleg kisebb hidakra, melyek keskenyebb patakokon, vagy a folyók összeszűkülő helyein vezettek át. Rendszerint földből készült töltést emeltek a folyó két partján, majd a magasban faépítménnyel ívelték át a vizet, hogy az árvíz idején is használható legyen. Kőhídra nincsen adatunk még a török korból se. Csak régészeti adat van arra, hogy Gerlán, az Ábránfy-család uradalmi központjában, a monostor szigetét híd kötötte össze a településsel (MRT IV/3. 5/7. lelőhely.)

Malmok
A középkorban a folyóvizek hasznosításának egyik legelterjedtebb formája volt a vízimalom. Ismereteink szerint a Körösök vidékén századról-századra szaporodtak a vízimalmok, mígnem a XVI. század közepén már gyakorlatilag minden településen megtalálható volt, sok helyen nem is egy. A szórványos adatok alapján arra lehet következtetni, hogy a legtöbb helyen a folyót teljesen elrekesztették keresztgáttal, és a keskeny átereszen kiömlő vízzel hajtották a kereket. Néhány esetben az is előfordult, hogy külön malomcsatornát ástak.

A Gerla melletti két malmot 1383-ban említik először. Közülük az egyik, mely 1458-ban Gerla-i Ábrahám fia Lászlóé volt, három kerékre járt, és 13 aranyforintot ért. 1528-ban hallunk ismét a malmokról: György brandenburgi őrgróf tett panaszt, hogy az Ábránfyak Gerlán, a Körös folyón lévő malmuk töltéseit a régiek mellett annyira megemelték, hogy az ő három malmát Alabiánnál, Várinál és Gyulán megfojtották, és azok nem működnek. A török adóösszeírások szerint malma, mely állt 1 házból, három kőből, 1579-ben még működött.

Hamarosan folytatjuk!

Szerző: Erdős Dániel

www.facebook.com/korosvidek

www.korosvidek.blog.hu

Felhasznált irodalom:

- Bél M.: Békés vármegye leírása, Forráskiadványok a Békés Megyei Levéltárból 18., Gyula, 1993
Császár G. (2005): Magyarország és környezetének regionális földtana. I. Paleozoikum – paleogén. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest
- Dóka K. (1996): A Körös és Berettyó vízrendszer szabályozása a 18-19. században (Egy táj átalakulása). Közlemények Békés megye és környéke történetéből 7. Sorozatszerkesztő: Erdmann Gyula. Készült Békés Megyei Levéltár házinyomdájában, Gyula, 1997
- Geodézia órai előadás jegyzet
- Györffy Gy. (1987): Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzaI.,Békés, Csanád térképmelléklete, Akadémiai kiadó, Budapest.
- Haas J. (2001): Geology of Hungary. Hungarian Academy of Sciences, the System Consulting Co. and the National Science Found, Budapest
- Jankovich B. D. (1996): Adatok a Körösvidék középkori vízrajzához és a vizek hasznosításához. BMMK 16 (1996) 305-349.
- Jankovich B. D. (1998): Békés megye régészeti topográfiája IV/3-4. (Magyarország régészeti topográfiája 10.), Békés és Békéscsaba környéke, Budapest, Akadémiai Kiadó
- Jankovich B. D. (1991): 184-190; MRT 10. 410-424. (5/7. lelőhely). Az alaprajz közölve: Jankovich 1991. 186, 19. ábra; MRT 10. 411, 84. kép.
- Jankovich B. D., Erdmann Gy. (1991): Középkori települések a mai Békéscsaba határában című munkája nyomán. In.: Békéscsaba története I. A kezdetektől 1848-ig, Békéscsaba
- Juhász I.(1996): Vésztő Mágori domb, Tájak Korok Múzeumok Kiskönyvtára 172, Kiadja a TKM Egyesület, Veszprém
- Karácsonyi J.: Békésvm. tört. I. köt. 183-184., Bunyitay: i. m. II. köt.
- Karátson D. (2000): Pannon enciklopédia, Magyarország földje, Kitekintéssel a Kárpát-medence egészére. Kertek 2000
- Kelemen É. (2010): Dél-Alföldi Árpád és késő-középkori egyházak építőanyagainak összehasonlító archeometriai vizsgálata. Doktori (Phd) értekezés, Debreceni Egyetem Természettudományi Doktori Tanács Földtudományok Doktori Iskola. Debrecen, 2010
- Kerék M. (1939): A magyar földkérdés: in A Magyarország települési viszonyainak kialakulása a török hódoltság korától a kiegyezésig, Mefhosz kiadó, Budapest
- Lövei Zs. (2002): Békés megye vallásföldrajza, diplomaterv, Miskolci Egyetem, Társadalomföldrajz Tanszék, Miskolc
- Magyari I. (2010): A Pannon-medence ősföldrajza és környezeti viszonyai a késő miocénben. GeoLitera SZTE TTIK Földrajzi és Földtani Tanszékcsoport Szeged, 2010
- Medgyesi P. (2015): Honfoglalók a Békési tájakon, Békés megye jelentősebb 10-11. századi sírleletei. A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve III. (40.), „Ami csabai…” múzeumi sorozat. Sorozatszerkesztő, Ando György. Felelős kiadó: Ando György múzeumigazgató, Progresszív Nyomda Kft., Békéscsaba
- Rakonczai J.: A vízből született táj. Az Arad-Békési-térség természeti értékei. Békés Megyei Önkormányzat
- Szatmári I. (2005): Békés megye középkori templomai, Békéscsaba
- Szatmári I. (1988): Középkori falusi templomok régészeti kutatása Gyula határában

Internetes weboldalak:
- https://civil3d.cads.hu/civil-3d-2020-magyar-tartalom/
- https://civil3d.cads.hu/termek/autocad-civil-3d/
- https://civil3d.cads.hu/wp-content/uploads/2019/06/Autodesk-Civil-3D-2020-Magyar-Tatalom-Dokumentacio.pdf
- http://www.digicart.hu/itr.html
- https://geo-bau.hu/product/satlab-sl558t-kezi-szamitogep/
- http://geomentor.hu/sites/default/files/SL55.pdf
- http://geomentor.hu/SurvCE
- https://www.hungarocad.hu/termekkategoria/szoftverek/epitomernoki-tervezes/infrastruktura-tervezes/autocad-civil-3d/
- https://www.gnssnet.hu/
- https://hu.wikipedia.org/wiki/Global_Positioning_System
- http://www.inf.u-szeged.hu/
- http://moodle.autolab.uni-pannon.hu/Mecha_tananyag/mechatronikai_rendszerek_specialis_erzekeloi_es_aktuatorai/ch06.html
- http://users.itk.ppke.hu/~tihanyia/Segedlet/GPSrendszer.pdf