A Körösvidék soron következő cikke egy különleges botanikai ritkaságot mutat be, a Sárga erdei tulipánt (Tulipa sylvestris). A kivételes tulipán kicsiny élőhelye vidékünkön, több helyen is megtalálható, méghozzá Mezőberény külterületén, sajnos méltatlan körülmények közt, Szarvason az Anna-ligetben és Köröstarcsán egy ház tövében. E növénytani ritkasággal szeretné a Körösvidék szerkesztősége felhívni a természetes élőhelyekre való fokozott figyelmet, védelmet!

A tulipán (Tulipa) a Zárvatermők törzsébe, az Egyszikűek osztályába és a Liliomfélék családjába tartozó növény. A nemzetségbe több mint 100 botanikai faj és kb. 5600 nemesített fajta tartozik. A vadon élő tulipán fajok nagy része Közép-Ázsiában őshonos, de megtalálhatóak még Észak-Afrikában, Közel-Keleten, Távol-Keleten és Európában is.

A Sárga erdei tulipán Magyarországon szinte egyáltalán nem található meg, Dél-Európában és Nyugat-Európa egyes országaiban őshonos, vadon élő növény. A növény egyik élőhelye Mezőberényben található. Helyi védettség alatt áll, ritkaságával odafigyelést érdemel, a város és a térség természetes környezetének megőrzendő értéke. Ez a virág ugyanis a mediterrán régióban őshonos. Kifejezetten kecses megjelenésű hagymás évelő, keskeny formájú virágokat hoz, melynek tojásdad, hegyes végű lepellevelei nemegyszer halványzöld csíkkal árnyaltak. A sárga virágok rendszerint egyesével, legfeljebb kettesével nyílnak a 25-40 cm magas szárakon. Mint általában a hagymások, az erdei tulipán is kedveli a termékeny, jó vízelvezetésű, meszes talajt, s a napos, félárnyékos fekvést. Leginkább a füves, napos részeket kedveli, ott érzi igazán jól magát, és Mezőberényben is egy ilyen helyre „fészkelte be" magát.

A Tulipa sylvestris, azaz a Sárga erdei tulipán élőhelyét a helyi köztemető mellett Mezőberényben fedezték fel 2010. áprilisában, a tulipán virágzási időszakában. Ezen kívül még Köröstarcsán találták meg egy régi épület mellett.

A köztemető melletti gyep korábban a felekezeten kívüliek temetője, a tulipán első felfedezett élőhelye. Ezt a területet Mezőberény Város Képviselő-testülete 2012-ben helyi védettség alá helyezte és a növény a települési értéktárba is felvételt nyert. Azóta már megtalálták a tulipánt a helyi német és tót temető melletti részeken is.

Csete Gyula feleségével kerékpározott a városban, amikor figyelmesek lettek a különleges növényre, amelyet a muzeológus az internet segítségével próbált meg beazonosítani. A tulipán felfedezője, az Orlai Petrics Soma Kulturális Központ Muzeális Gyűjteményének szakmai vezetője – így nyilatkozott megtalálásáról: „ez a faj nem igazán hasonlított a boltokban kapható nemesített, illetve hibrid virágokra. Talán leginkább ez késztetett arra, hogy próbáljam meghatározni, milyen növényről van szó — vázolta az előzményeket a néprajzos szakember, aki — mint megfogalmazta — mindig is érdeklődött a növényvilág iránt, s igyekezett minél inkább megismerni környezete flóráját. A világhálón fellelt adatok egyértelműen arra engedtek következtetni, hogy sárga erdei tulipánra bukkantak, ami Magyarországon szinte egyáltalán nem található meg.”

Csete Gyula ezután megkereste Szelekovszky Lászlót. A megye egyik legismertebb környezet- és természetvédelmi szakembere pedig eljuttatta a Körös-Maros Nemzeti Park botanikusához a növény egyik példányát. A növény meghatározása végül a Körös-Maros Nemzeti Park botanikus munkatársának segítségével valósult meg, melynek során kiderült, hogy egy Magyarországon ritkán előforduló tulipánfajtáról van szó.

A tulipán elterjedésével kapcsolatban két elméletet fogalmazott meg. Leginkább azt valószínűsítette megtalálója, hogy őshonos a város térségében, ugyanakkor teljesen nem zárta ki azt sem, hogy a betelepülő lakosok hozták magukkal. Bár nagyobb a valószínűsége, hogy hozzátartozók ültethették el valamelyik síron a különleges virágokat akár több száz évvel ezelőtt. Hogy miként került a közép-békési városba a növény, azt egyelőre csak találgatni lehet még a mai napig is.

A leírások szerint, ezt a mediterrán területeken őshonos növényt először kastélyparkokba telepítették kertészeti céllal, és ebbe a régi temetőrészbe is úgy kerülhetett, hogy a sírokra ültették annak idején. Mostanára viszont annyira elvadult, hogy akár pár száz tő is lehet belőle ezen a pici gyeprészleten. Azt nem lehet tudni, hogy az elmúlt 10-20-100 évben is virágzott-e, de feltételezhető, hogy nem csak 2010-ben került ide.

A tulipán létezéséről Szarvason már régóta tudnak. A Körös-Maros Nemzeti Park Anna-ligeti parkja Szarvas mellett helyezkedik el és itt található a Körösvölgyi Látogatóközpont és Állatpark. A park egy keményfás ligeterdő maradványra települt. Kocsányos tölgy, vénic szil és magyar kőris alkotja az erdő lombkorona szintjét. A park a szarvasi Arborétum őse, gróf Bolza József és felesége Batthyány Anna, a park első lakói ide kezdtek először telepíteni idegenhonos fafajokat angolpark kialakítása céljából az 1800-as évek elején. Erre az időre tehető valószínűleg a hazánkban nem őshonos erdei tulipán (Tulipa sylvestris) betelepítése is a parkba. A tanösvény útvonala mentén és az erdő alatt több helyen ezek a tulipánok virágzanak tömegesen áprilisban.

A növényről bizonyos legendák is fennmaradtak: tudni vélik, hogy a Batthyányak egyik sarja elfogott török tiszteknek csak akkor kegyelmezett meg és engedte őket szabadon, ha a foglyok megbízottja egy ritka növényfajt hozott növénytudós barátja részére. Feltételezik, hogy az erdei tulipán lehetett ez a faj.

A tulipán alakja ősi magyar népművészeti jelkép, motívuma a magyar hagyományban több helyen is megjelenik: fafaragásokon, kapufélfákon, fejfákon, kályhacsempéken, cserépedényeken, hímzéseken.

A tulipán nagyon jól érzi itt magát, aminek az is lehet az oka, hogy a teleink évek óta egyre enyhébbek, ezáltal egyre jobban hasonlít a klíma ahhoz, ami az eredeti élőhelyén van. A területet három oldalról aszfaltút veszi körül, illetve egy kisebb fasor szegélyezi még.

A természetvédelmi terület folyamatos kaszálás alatt áll és a tulipánokat sem kíméli. Ez nem túl szerencsés virágzás idején, de még így is kb. száz virágzó tövet lehet megszámolni ránézésre. Talán ez lenne a legkisebb gond. 2017. áprilisában a növény virágzásakor, ottjártunkkor borzalmas állapotban találtuk a tulipán élőhelyét. Több méter magas szeméthegy és teljesen letarolt aljnövényzet látványa fogadott minket. A tulipánok nagy része még éppen a szirmait bontogatta, de már tőből le lettek vágva vagy el lettek taposva. Néhány tő menekült meg az esztelen tereprendezéstől, amelyek a szúrós akácos fasor alatt nyíltak. Ráadásul a természetvédelmi területet hirdető tábla ki volt húzva vagy törve a földből és hanyagul egy fának volt támasztva. Véleményünk szerint, ezt nem volna szabad megengedni, hogy ilyen történjen sem most, sem pedig az elkövetkezendőkben. Nagyon sok kutató, szakember keresi fel megyénket, pont az ilyen kitüntetett területek miatt. Nem szabad hagyni, hogy rossz szájízzel távozzanak és a rossz hírt vigyék. Másrészt, ez a természeti attrakció is növeli Békés megye, a Körösvidék látnivalóinak és természeti értékeinek számát. 2012-ben, mikor a területet felmérték a szakemberek, szintén hasonló körülményekkel találkoztak, már a védetté nyilvánítása napján is. Jeleztük a város felé a tulipán élőhelyének a méltatlan állapotát. Sajnos válasz még azóta sem érkezett, a területen pedig hasonló állapotok uralkodnak, annak ellenére sem, hogy felvételt a fél hektáros élőhely a város értéktárába is. Reméljük ez hamarosan változni fog!

Mezőberényi erdei tulipán élőhelyének törzskönyvi adatai: