A halom és az egykori kis Árpád-kori magánvár területe és kultúrtörténete szorosan összeforrt. A halom esetében egy ókori építményről beszélhetünk, míg a magánvár és a körülötte elterülő templomot és települést Árpád-korinak datálják a régészek. Hogy miként alakult a halom és a faluhely kapcsolata, története az évszázadok tükrében, a Körösvidék erre keresi a választ.

Békés megyének a XIII. században nagyrészt természetes határai voltak. Északról a Berettyó és a Hármas-Körös, nyugatról a Veker és a Kórógy-ér, délről a Mágocsi-ér vagy más néven a Hajdú-völgy és egyéb kis erek, egy kis darabon a Fehér-Körös, keleten pedig a Sarkad és Bélmegyer, Vésztő és Okány, valamint a Csökmő és Iráz között lévő mocsarak. Közigazgatási székhelye, Békés, a megye délkeleti csücskében helyezkedett el. Ma már nehezen hihető el, hogy Gyula vára és városa, és az akkor is egyik legvirágzóbb község, Orosháza eredetileg, a legrégibb időkben, nem tartozott Békés vármegye joghatósága alá. A XIII. századra Békés vára, városa körül kialakult vármegye szépen fejlődött, falvai sorra születtek, alakultak. Jött azonban az 1241-42. évi tatárdúlás, melynek során az egyes alföldi megyékben (így nálunk is) a mai számítás szerint a településeknek mintegy a fele elpusztult.

Gyoma határában a középkor folyamán 10 település állott, melyből 8-nak a nevét ma is őrzik a határrészek nevei. Ezek pedig a következők voltak: Csudaballa, valamint a mellette fennálló Póhalom. Központi szerepet Gyoma töltötte be a Körös mellett. Tőle észak-északkeletre elhelyezkedő kis falvakat is találhattunk, mégpedig: Őzed, Téglástelek, Varsányegyháza, Miklóslaka. Közvetlen Gyoma mellett délnyugatra még egy település állott, Keresztúr vagy későbbi nevén Nyárszeg. Ezen középkori falvak közül már csak egyedül Gyoma létezik. A Körös mentén illetve ahhoz közel terült el két másik falu is, Ege és Félhalom, melyek napjainkban már szintén nem léteznek. Ez utóbbi falu elődje „Gyurgha-za alio nomine Fabianwara", azaz Györgyháza vagy másképpen Fábiánvára volt. Mivel kissé messze esett a Köröstől, ezért a birtokos Simayak a határán, közelebb a folyóhoz egy új falut telepítettek, amiből lett Félhalom, az előző település Györgyháza, pedig lassan, ennek következtében, elsorvadt.

Az 1500-as évek végéig virágzó falu volt Félhalom. Ebből arra lehet következtetni, hogy már ebben az időben Fábiánvára elnéptelenedett vagy megszűnhetett. 1593 nyarán Haszán boszniai pasa mintegy 22 ezer főnyi seregével Sziszek (Zágráb vármegye) ostromához kezdett, amelyet a felmentő seregek győzedelmesen megakadályoztak, az oszmán hódítók súlyos vereséget szenvedtek. Innentől kezdve számítjuk a tizenöt éves háborút, amelynek harcait aztán megyénk falvai is nagyon megsínylették. Az 1593 közepén kezdődött összecsapásokban ugyanis, főleg pedig annak 1596-98 közötti szakaszában Békés megye falvai szinte mind elpusztultak, egyet kivéve, Gyulát. A falvak újratelepülése később nagyon nehezen ment, különösen a folyóvizektől távolabb eső területek esetében, így Félhalomra, talán Fábiánvárára, Györgyházára is igaz. Egyik-másik falu igyekezett megerősödni, lakosai más elpusztult települések hátasabb földjeit is kezdték használni, művelni.

Gyula várának 1695. évi visszafoglalása után Békés vármegye területe a budai kamara adminisztrációja kezelésébe került. 1696-ban, az ide kinevezett tiszttartó, Lindner Ferdinánd Keresztély jelentésében siralmas képet fest a Körösök vidékéről. Sorba járja a romos falvakat, faluhelyeket és a következőket írja le Félhalomról: „Félhalom (Welalon) kis puszta falu, mintegy 20 romos házzal, amelybe rácok települtek, mikor a magyarok elhagyták.” Györgyházát már nem is említi összeírásában.

Újból és újból tértek vissza régi lakosok az elhagyott, elpusztult faluhelyekre, így Félhalom területére is. Györgyháza gyakorlatilag már megszűnt, mint falu, faluhely létezni. A faluhelyek megerősödése a török uralom megszűnésével is csak nagyon lassan ment végbe. Békés vármegye biztonságos fejlődése 1715-től, a megye újjáalakulása után következhetett be. Innentől kezdve beszélhetünk ténylegesen a falvak, városok újratelepüléséről, újak születéséről, melynek folyamata még a XX. században is tartott. 1730-ban 19 helységet rögzítettek a feljegyzések, köztük már nem említik Félhalmot se. Valószínűsíthető, hogy a rácok 1707-es kiűzését követően Félhalmot is elhagyták a rác foglalók, így végleg megszűnt, mint faluhely. A 18. század közepétől valószínűsíthető, hogy a Barát-halmot és Györgyháza faluhelyet már együtt említik és emlékezete így öröklődött át nemzedékről nemzedékre. Földrajzilag Györgyháza a halomtól kelet-északkeletre lévő két kisebb elhagyott folyóháton feküdt, míg a halom a környék legmagasabb vízmentes terület volt. De mit tudunk a halomról?

Csárdaszállástól északra, a Gyomára vezető országút északi oldalán egy ovális alakú, kb. nyolcvan méter alapátmérőjű, 4,5 m relatív magasságú halom emelkedik, amelyet a középkori forrásokból ismert Fábián-várával lehet azonosítani. A rézkori kurgán neve, valamint egy 1806-os ásatás alapján feltételezhető, hogy egy Árpád-kori kisvár központja is lehetett. A múlt század végén a kiemelkedés tövében égetett téglafalat találtak, amely körbevette a halmot. 1906-ban téglasírokat találtak ugyanitt. A földesúri központ a XIV. század végére, valószínűleg elnéptelenedett, és a templom is magányosan állt a következő évszázadokban. A téglasírok feltehetőleg későbbi eredetűek, mert a domb közepében nagy üreget lehet sejteni, ami valószínű szintén ki lehet téglázva. A Barát-halom nevet Fábián-vára a mellette lévő két kisebb halomtól örökölte, amely név az egész dűlőre átterjedt. A rajta lévő életfát 2008-ban állították.

Őskori kurgán tetejére építették Fábiánvára templomát is. Fábiánvára vagy Györgyháza pontos helye ma is ismert, régészeti adat vagy lelőhely jelöli, valamint egykori oklevelek is. 1391-ben kőből épült, de torony és tető nélküli templomát említették. Helyét a Csárdaszállás 1. sz. lelőhelyen találták meg. Az itt lévő, ma is jelentős magasságú halom tetején pelyvás soványítású, középkori téglák és embercsontok figyelhetők meg. 1926-ban a mezőberényi községi elöljáróság által végzett ásatás alkalmával a halom tövében téglafalra, a domb tetején pedig téglakeretes sírokra bukkantak. Az adatok szerint a halom tetején lévő templomot a XV. századra már elhagyták. Régebbi neve (Györgyháza) birtokosára vagy esetleg védőszentjére utal.

Fábiánvára, Györgyháza: 1391: Gyurghaza alio nomine Fabianwara, 1466: Fabianvara, 1498: Fabianwara. Csárdaszállástól északra, a Gyomára vezető országút északi oldalán egy feltehetően rézkori halomra az Árpád-korban templom és köréje temető települt. Közvetlen adatok alapján feltételezhető, hogy egy Árpád-kori kisvár, földesúri aliódium központja is lehetett itt. A hozzá tartozó Árpád-kori falu a tőle északkeletre húzódó dombháton terült el. A Fábián személynév 1138-tól ismert, és a tulajdonosra utal, csakúgy, mint az első említésekor felbukkanó Györgyháza (Gyurghaza) elnevezés. Valószínű, hogy az utóbbi volt a korábbi birtokos. Első említésekor, 1391-ben azonban possessio-nak mondják, és a Simái család birtoka: in possessiare Gyurghaza alio nomine Fabianwara 150 eke földet, 30 kaszálót és a Körösön három halastavat: a két Aroncha és Kvuachfok nevezetűt, amelyek évi jövedelme 150 forint és 100 dénár, mondhattak a magukénak, továbbá kőből épült, de torony és tető nélküli temploma is volt. Egy 1466-ban kelt oklevélből megtudjuk, hogy a Békés-Gyoma közötti országút mellett feküdt, és valószínűleg már ekkor is Félhalomhoz tartozott. 1498-ban viszont már „predia Fabianwara" néven Muronyi Veér András kezén találjuk. 1617-ben már egyértelműen Félhalom része, és Salamon Jánosné, szül. Domahidi Katalin birtoka, olyannyira, hogy a fent említett 1466. évi oklevél is nála volt. Ez az utolsó, igaz, már csak közvetett adat a faluról. Az okleveles adatok is megerősítik tehát, hogy az Árpád-korban itt állt templom és földesúri központ a XIV. század végére elnéptelenedett, és határa a szomszédos Félhalomba olvadt. A későbbiekben neve nem fordul elő.

A Régészeti Füzetek 16. oldalain ifj. Olasz Ernő így ír az akkor folytatott feltárásról: „(Békés m., békési j. ) (125. XXV.). A leletmentés megállapítása szerint a községtől D-re fekvő Barát-halmon árpádkori templom állt. A templom körül hasonlókorú temető terült el. A halom és környéke tele van árpádkori cserépmaradványokkal. A Barát-templomtól 200 m-nyire ÉNy-ra elterülő homokbányában pedig szarmatakori anyag került elő. Karácsonyi János is felfigyelt Fábiánvára a Csárdaszállás Gyoma közötti országút északi oldalán fekvő halom, mely feltehetően – hiteles kutatás nem történt – rézkori kurgánra települt Árpád-kori kisvár.”

A Barát-halmon terepbejárás során emberi csontokat nem találtunk. A halom keleti oldalában azonban hatalmas kőtömb található és az egykori templom téglamaradványi elszórtan. A halomról kiválóan rá lehet látni a környékre. A halmot időnként kaszálják, gondozzák. A Hidasháti Állami Gazdaság megszüntette a mezőgazdasági tevékenységet a halmon, csak a környezetében folyik kultúrnövény termesztés. 

• Bede Ádám (2016): A közép-tiszántúli halmok neveinek tájtörténeti szempontú jellemzése. Crisicum 9.: 7-19.
• Blazovich László (1996): A Körös-Tisza-Maros-köz települései a középkorban. Csongrád Megyei Levéltár. Dél-Alföldi évszázadok 9.
• Szabó István (2004): Gyoma néprajza. Városunk, 2004. június XI. évfolyam 6. szám. kiadja: Endrődiek Baráti Köre Egyesület
• Hévvizi Sándor (1996): Békés megye török időszak utáni újratelepülése a helynevek tükrében. BMMK 16 (1996) 381-393.
• Burger Alice (szerk.): AZ 1962. ÉV RÉGÉSZETI KUTATÁSAI / Régészeti Füzetek 16. (Magyar Nemzeti Múzeum - Történeti Múzeum Budapest, 1963)
• Szatmári I. (2005): Békés megye középkori templomai. Mediaeval Churches in Békés county. Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, Békéscsaba
• Szelekovszky L. (1999): Békés megye kunhalmai. Körös - Maros Nemzeti Parkért Egyesület az Alföldkutatásért Alapítvány és Békés Megye Önkormányzati Hivatala, Békéscsaba
• https://library.hungaricana.hu/hu/view/CSOM_Dae_09/?pg=11&layout=s