Békéscsaba felől Vésztő irányába haladva, a bélmegyeri elágazástól kb. 1 km-re északra, az országút jobb oldalán egy rövidke vasúti töltésre lehetünk figyelmesek, egy pár vasúti sínnel, egy vasúti jelzőoszloppal és egy emlékművel. Az úton továbbsuhanó utazók nagyobbik része nem is gondol abba bele, hogy annak idején, 1904 és 1962 között itt, a Békés–Vésztő vonalon pöfögtek az egykori Alföldi Kisvasút mozdonyai és szerelvényei. Írásunkban a fénykorában 152 km-es vonalhálózattal rendelkező egykori gazdasági kisvasút történetével és mementóival ismerkedünk meg. Kalandra fel, irány a kövek világa!

Az Alföldi Első Gazdasági Vasút (AEGV) Mezőkovácsháza és Kupapuszta közötti szakasza 1894-ben épült meg, melynek fő profilja a mezőgazdasági birtokok terményeinek szállítása volt. A szerelvények vontatását kezdetben két gőzmozdony látta el, amelyek egyenesen a brennbergi szénbányákból érkeztek. A kisvasúti pálya nyomköztávolsága 760 mm volt. A vonal 1899-ban érte el Békéscsabát, a későbbi hálózat központját (ekkoriban a vonal már közforgalmú vasútvonalként üzemelt). A következő ütem 1903-ban a Békéscsaba és a Békés közötti vonal megépítése volt, ahol a forgalmat benzin-villamos és gőzmotoros motorkocsik, illetve mozdonyok bonyolították le. 1904-re készült el a Békés és Vésztő közötti szakasz, melynek emlékműve a csatolt fotón is látható. A következő években, évtizedekben folyamatosan bővült az AEGV hossza: 1925-re elért a vonal Orosházára Tótkomlós irányából (előtte csak Géza megállóig volt a pálya kiépítve), 1926-ban átadták az Orosháza–Gyopárosfürdő szakaszt, 1948-ig viszont újabb vonalszakasz átadása már nem történt meg. Az AEGV szárnyvonalai a II. világháború hadicselekményei és bombázásai során komoly károkat szenvedtek, de 1945. novemberéig fent tudták tartani a forgalmat. Ekkor azonban a vasúti közlekedés leállt. További érdekesség, hogy 1919-ben a Tiszántúl román megszállásakor a teljes járműparkot Gödre menekítették a mohó ellenség karmai elől.

1945. december 1-én államosították a vonalat és létrejött a MÁV Alföldi Kisvasútja, amely az 1940-es évek végéig újabb szakaszokkal gazdagodott. Ilyen volt az 1948-ban átadott Tótkomlós–Békéssámson szakasz, az 1949-ben megnyílt Ludad és Vizesfás vonal, valamint a Gyopárosfürdőt Rákócziteleppel összekötő és a pusztaföldvári szárnyvonal is. Eleinte a szárnyvonalakon gőzmozdonyok pöfögtek (több mozdony az elcsatolt erdélyi és kárpátaljai területekről érkezett), amelyeket az 1960-as években váltott fel fokozatosan a dízel-vontatás. Az AK-nak az 1968-as új közlekedéspolitikai koncepció adta meg a kegyelemdöfést, melynek célja a vasúti forgalom elsorvasztása és a meglévő forgalom közútra terelése volt. A kisvasúti léptékben hatalmas hálózatot 1960 és 1971 között szüntették meg és bontották el fokozatosan, a következő években pedig a kisvasúthoz kapcsolódó gazdasági vasutak is az enyészeté lettek. A rovat fotóján is szereplő Békés–Vésztő szakasz pályáját 1963-ban szedték fel. A legtovább a Békéscsaba–Békéssámson közötti szakasz „bírta”, amelyen csak 1971 őszén szűnt meg végleg a vasúti közlekedés.

Napjainkban az egykori Alföldi Kisvasútból sok minden már nem maradt: Békéscsabán például az evangélikus templom lábánál az egykori állomásépületen ma emléktábla hívja fel a figyelmet az AK egykori létezésére. Szintén Békéscsabán, a Csabagyöngye Kulturális Központ mellett áll az a kisvasúti szerelvény, amely ma vendéglátóipari egységként üzemel. Békéscsabán még felkereshető a körfűtőház, az egykori víztoronnyal egyetemben. Orosházán áll még a nagyállomás mellett az egykori raktári vágány sínpárja, míg Vésztőn egy hajdani fűtőház kereshető fel.

Emlékezzünk az egykori Alföldi Kisvasútra a fotón is szereplő emléktábla szövegével: „Az Alföldi Első Gazdasági Vasút működött: 1903. ápr. 9-től 1961. dec. 31-ig. Békés–Vésztő szakaszon 1904. 03. 14. – 1962. 03. 31. szolgált emlékére állította: Vésztő város közössége 2010."