Természeti, kultúrtörténeti és tájképi értékek a Körösök-völgye mentén

Körösvidék

Körösvidék

A Mágori-domb rejtelmei I.

A kövek mesélnek a Körösvidéken is!

2021. január 10. - Körösvidék

A Békés megyei Vésztő városkájától nyugatra, kb. 5 km-re helyezkedik el a Körös–Maros Nemzeti Park Igazgatóság, sőt az egész Tiszántúl egyik legjelentősebb régészeti bemutatóhelye, a Vésztő–Mágor Történelmi Emlékhely. Az 1987 óta védett Mágor-puszta a Körös menti sík és a Kis-Sárrét kistájak találkozásánál helyezkedik el. Az egykori Sebes-Körös medrek és árterek fölé kb. 9 m-rel magasodó kettős Mágori-domb a Kárpát-medence egyik legnagyobb és legjelentősebb újkőkori–bronzkori lakóhalma. Cikksorozatunk első felvonásában a Mágori-domb belsejébe „ereszkedünk alá”, ahol a hosszú évezredek alatt lerakódott kultúrrétegeket tanulmányozzuk. Kalandra fel, irány a kövek világa!

A valaha erre kalandozó Sebes-Körös és elhagyott folyómedrei, kanyarulatai által körülölelt árvízmentes folyóhát, a mai Mágori-domb térsége már évezredekkel ezelőtt letelepedésre csábította a Körös-vidék népcsoportjait. A 93,9 m-es tengerszint feletti magasságú, 250 x 170 m-es kiterjedésű telephalmon (idegen kifejezéssel: tellen) az évezredek alatt egy helyen lakó őskori–újkőkori, réz- és bronzkori népesség lakóházainak omladékából, háztartási hulladékából kb. 700 cm vastagságú, 9 építési periódusra tagolódó kultúrréteg képződött. A mesterségesen felmagasodott lakódomb északi részének belsejében a régészek (Juhász Irén és Makkay János vezetésével) 1986–1988 között egy 5 x 25 m felületű szelvényt alakítottak ki úgy, hogy közben a helyükön hagyták a telep- és temetőrészleteket az újkőkortól a középső bronzkorig. Az országos szinten is egyedülálló mesterséges szelvényt egy tetőszerkezettel és járdával ellátott, ajtóval elzárható helyiségből szemlélhetjük meg.

img_8804-scaled.jpg

A rétegsor legalsó, legrégebben kialakult, azaz legidősebb horizontjai Kr. e. 3500–2600 között, az újkőkorban (neolitikumban) alakultak ki (vastagsága kb. 3 m). Az ekkor élt népesség kisméretű, lesározott padlójú, paticsfalú házakban lakott, amelyekben szintén kisebb méretű, inkább csak a melegedést szolgáló kemencék helyezkedtek el. Életmódjukról mindössze az általuk készített cserépedények, kő- és csonteszközök vallanak: a folyóhát kiemeltebb, szárazabb térszíneit megművelték ugyan, de életükben még mindig fontos szerepet játszott a vadászó és gyűjtögető létforma is. Erre tökéletesen alkalmasak voltak a lakódomb környékének vizes ökotópjai, valamint galériaerdői is. Az újkőkori rétegsor 490 cm-es mélységéből került elő egy szentély, valamint olyan vallási vonatkozású leletek is, amelyek a maguk nemében egyedülállóak. Ezek közül kiemelendő egy termékenységet jelképező istennő szobor, áldozati ajándékok, valamint az áldozóhely oltárai is. További fontos lelete még ennek az egységnek az a két sír, amely szintén egyedülálló, hisz hazánkban először itt került elő újkőkori koporsós temetkezés leletanyaga.

Az újkőkori horizontokat a kora rézkorban itt élt népesség 90–100 cm vastag kultúrrétegei követik, amelyek Kr. e. 2600–2300 között keletkeztek. Ebből a szakaszból olyan sírokat ismerünk, amelyekben a halottakat zsugorított pozícióban helyezték el, gazdag mellékletekkel (pl. kerámiák, szerszámok, ékszerek). A Mágori-domb térsége utoljára a középső bronzkor idején (Kr. e. 1750–1300) népesült be, amely során egy virágzó gazdálkodó életforma honosodott meg a vidéken. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a bronzkori házakat ugyanazon a helyen háromszor újították meg. Az ekkori népesség tágas, négyszögletes, cölöpvázas, sárfalú épületekben lakott, s leleteik alapján magas szintű kerámia-, valamint kő- és csontszerszám-művességre következtethetünk. Ezen kultúrrétegek vastagsága kb. 2,5–3 m. A középső bronzkor időszakát követő közel kétezer évből – feltehetően korunk intenzív mélyműveléses földművelési technikája miatt – nincs nyoma a Mágori-dombon az emberi életnek.
A szemléletes régészeti szelvény tanulmányozása során láthatjuk azt, hogy „üledékes rétegsorok” nem csak földtani időben szemlélve rakódhatnak el, hanem emberi léptékben is. Igaz, ezek pár méteres vastagságukkal csak néhány évezredet képesek átfogni.

A Vésztő–Mágor Történelmi Emlékhelyen még számtalan szakmai, „köves” érdekességgel találkozhatunk (pl. Csolt monostor), amelyekkel egy másik írásunkban foglalkozunk majd.

Fotó és szöveg: Veres Zsolt
A kövek mesélnek
Facebook
(Felhasznált irodalom: Juhász Irén: A Vésztő–Mágori-domb – Békés Megyei Múzeumok Igazgatósága, Békéscsaba, 2006)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://korosvidek.blog.hu/api/trackback/id/tr1716378816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása