Szeptember első hétvégéjén igen ritka, különleges eseményre ébredtünk a Körösvidéken. 2020. szeptember 4-5. (péntek-szombat) Kelly's E-BIKE teszt napot tartott a Speedy kerékpárüzlet Békéscsabán. Az eseményről aznap, pénteken értesültünk, ugyanis a közösségi oldal hírfolyamában jött velünk szemben. Egyből felcsillant a szerkesztőségnek az e-kerékpárok kipróbálásnak a lehetősége. Mivel hétvégére szép napos, tekerésre alkalmas időt jósoltak, és amúgy is kerékpáros szerkesztőségi kirándulást terveztünk a határban, miért ne? Egy próbát megér címszóval, felkerekedtünk és megkerestük a kerékpárüzletet péntek délután. Korábbi emlékeink szerint nem rendeztek még ilyen eseményt Békés megyében, úgyhogy nagy izgalmak közepette vágtunk bele a próbának.

A kerékpár üzlethez érve rögtön fogadtak minket és felvázoltuk az elképzeléseinket. Ki szerettük volna próbálni, hogy egy elektromos kerékpárral milyen a határban bringázni, (kevésbé jó-rossz földúton, aszfalton, állandó szembeszélben stb). Személy szerint nagyon érdekelt, hogy miben nyújt újat egy ilyen kerékpár, mennyi energiát emészt fel egy pár órás folyamatos tekerés. Mert valljuk be őszintén, a határban, vagy a hegyekben ismerkedik meg az ember az új bakancsával, jelen esettben a kerékpárral igazán! Igen ám, de hamar kiderült, hogy csak egy körre (max. 10-15 perc) lehet elvinni az elektromos paripákat. A Kelly's képviseletében érkezett úr és az üzlettulajdonos jóvoltából hamar közös nevezőre jutottunk, amiért ezúton is hatalmas köszönet érte! Másnapra, egész szombat délelőttre megkaptunk egy egészen friss modellt, méghozzá tour kategóriában egy Kelly's E-carson 50 red modellt. 

Másnap, nyitásra, a megbeszélt időpontban már ott is voltunk a kerékpárüzletnél. Leegyeztettük az útvonalat, körülbelül mennyi időt foglal magába, kitöltöttük a formanyomtatványokat és mivel még soha nem kerekeztünk ebike-l, egy rövid oktatást kaptunk a használatáról. Mindezek után negyed tíz körül már nyeregben is voltunk. De még hogy!

Ne szaladjunk, tekerjünk ennyire előre az időben! Tekintsük át, hogy mit is nevezünk elektromos kerékpárnak. A hazai szakirodalom szerint léteznek: az elektromos rásegítéses, pedelec, vagy a köznyelvben leginkább elterjedt e-bike néven kerékpárok.

A fentiek alapján egyértelműnek tűnhet, hogy megkülönböztetünk ebike, pedelec továbbá s-pedelec járműveket, azonban a köznyelv ereje vélhetően felülírja ezt, mivel a gyártók többsége egyszerűen ebike kategóriába sorolja saját elektromos rásegítésű (tehát pedelec, vagy s-pedelec elven működő) kerékpárjaikat is. Viszonylag fiatal és szerteágazó technológiai irányzat lévén még nincsenek egyetemlegesen meghatározva az egyes kategóriák, ezért gyakran keveredhet az elnevezés és az, hogy mit is értünk alatta. Ezt a folyamatosan - és nemzetenként eltérően - születő jogszabályok egyszerre egyszerűsítik és még tovább bonyolítják.

Az elektromos kerékpár (ebike) olyan kétkerekű jármű, amely gázkar vagy gomb megnyomásával, emberi erő közreműködése nélkül is képes haladásra. Ezekre az elektromos kerékpárokra (ebikeokra) az adott országban érvényben levő szabályozások közül a segédmotoros kerékpárokra előírtak érvényesek - így akár rendszám - és jogosítványkötelesek lehetnek, valamint kötelező felelősségbiztosítást is kell kötni! Ezek tényleg csak formailag (néha még úgy sem) hasonlítanak egy kerékpárhoz.

A többi „elektromos kerékpárt”, azaz a pedálozás nélkül önálló haladásra nem képes kerékpárokat pedig az Európai Unió jelenlegi szabályozásai alapján a pedelec és az s-pedelec kategóriákba sorolja. Előbbiek közé a maximum 250 W névleges motorteljesítménnyel rendelkező, 25 km/h sebességig aktív rásegítéssel rendelkező bringák, míg utóbbiakba a 250 W feletti névleges motorteljesítménnyel rendelkező, 45 km/h sebességig aktív rásegítéssel rendelkező modellek tartoznak.

Ebike vagy pedelec?

Ha elektromos kerékpárról beszélünk, valójában elektromos RÁSEGÍTÉSES kerékpárra gondoljunk. Idegen szóval "pedelec"-nek is hívhatunk a PEDál az ELEctric és a Cycle szavak összevonásából keletkezett kifejezéssel. Az elektromos rásegítés lényege, hogy a gép nem veszi el a munkát az embertől, vagyis megmarad a kerékpározás élménye, csupán könnyebbé teszi a haladást ott és akkor, ahol és amikor arra szükség van; vagyis csak akkor segítenek, ha Te is tekersz. Ezzel szemben az ebike már egészen más kategória, egy gombot kell nyomni és megy, maximum az elinduláshoz kell némi lábmunka.

Az elektromos rásegítés szinte bármelyik kerékpáros ágat új dimenziókba emeli, akár a túrázást, a városi kerékpározást, a hegyi kerékpározást. Azokat az élményeket, amelyeket kerékpározás során nem élveztünk annyira vagy hátráltattak minket, tejesen más szemszögből látjuk ezek után egy pedelec-n ülve. Az emelkedők, a szembeszél, a túl korai kifáradás, esetleg a sok csomag vagy puha talaj miatti nehézkes, lassú haladás, megerőltető gyorsítás szinte biztos, hogy minden kerékpáros átélte már egyszer-egyszer. Nos, nem azt mondjuk, hogy ezek a tényezők megszűnnek a pedelec használata során, de teljesen átértékelőnek. Lássuk hogyan!

Az első szó szerinti sokk, rögtön az első pár méter megtétele után történt! Tekertem kettőt és máris az utca sarkon találtam magam, úgy megugrott a kerékpár. Hirtelen vissza is kellett venni a tempóból, mert ha nem teszem, kiugrik alólam a paripa. Egészen hihetetlennek tűnt tekerni. Minden egyes hajtásnál soha nem érzett energia szabadult el. Hirtelen azon kaptam magam, hogy máris a Széchényi-ligetbe értem, a kerékpáros túra kiinduló pontjához. Finoman próbálgattam közben a fékeket, hiszen még soha nem volt dolgom hidraulikus tárcsafékkel. Meg kell mondjam, ezzel a féktípussal is más érzés volt a fékezés számomra, mint a hagyományos tárcsafékkel felszerelt kerékpárral. Ha nem figyel az ember a fékezés során még hamarabb fejre állhat!

A Munkácsy Mihály Múzeum mellett, az Élővíz-csatorna híd melletti pihenőjében kicsit megálltam, bekapcsoltam a GPS-t, ittam egy korty vizet és gyorsan átértékeltem az elmúlt percek eseményeit, a kerékpárral való további „bánásmódot”. Merthogy azonnal tudatosult, itt bizony lesznek még meglepetések, amiket a kerékpár fog okozni. Nyeregbe szállva kényelmes tempóban elindultam az Élővíz-csatorna mentén kialakított kerékpár úton, végig a Lencsési-lakótelepig, majd onnan nagyobb tempóra kapcsolva szintén a nem is olyan rég átadott kerékpárúton Fényes felé.

Az Élővíz-csatorna mentén, (még a városban) térkövezett futófolyosón az első villa kényelmesen vette a döccenőket. Szinte észrevétlenül suhantam át rajtuk, közben a nyeregcső is finomat rugózott, tompítva az ütközéseket. Normál üzemmódban kényelmes tempóból, a Fényes felé vezető úton tornáztam a sebességet fel mindenféle erőlködés nélkül. Meglepődtem én is, hogy a 25 km/h vajmi könnyedséggel tartható a szembeszél ellenére. Elhagyva a vasúti átjárót túl is léptem azt. Elsőre érezhető volt, hogy a rendszer 26 km/h körül lekapcsol, így már csak a láberőre számíthatok. Érdekes kontraszt volt ez az átmenet. Többszöri próbálgatásra, már elmúlt a váltás érzete és természetesnek hatott. És jött a várva várt földút Fényes határában a Kápolna-halom felé!

Az út során érezhetően romlott az út minőség, majd aszfaltról hirtelen murvás földút, majd sima földút vezetett az egykori halomig. A halom előtti egykori folyómeder hepehupás part-meder szakasza, majd egy kisebb emelkedő emlékeztetett arra, hogy bizony ez a hely a környék egyik legmagasabb pontjai közé tartozik, pedig ki gondolná! A villa és a nyeregcső kitűnően tette a dolgát a „döcögős”, rögös úton, a rásegítéssel pedig pillanatok alatt el is értem a halom tetején lévő földutak elágazását. Itt egy hosszabb pihenőt terveztem, ugyanis alaposan körbe akartam nézni az elektromos paripát.

Bevallva őszintén elsőként, leszállva a parpáról, egyből a nyerget kezdtem el vizsgálni. Az úton idáig kicsit kényelmetlennek tűnt, pedig egy igen komoly nyerget kapott a kerékpár, SELLE ROYAL Vivo személyében. Soha nem ültem még ilyen márkájú, típusú nyeregben, de nekem ez a modell kicsit szélesnek bizonyult és bizony kényelmetlen is volt az út további részén is. Állandóan fészkelődtem rajta. Igaz az is, hogy mindez idő kérdése, vagy meg szokja a szervezet vagy sem. Minden esetben engem a megtett út egésze során zavart a végig kísérő kényelmetlen érzés. 

A nyereg után egyből a kormány és a markolat felé fordultam, amelyek nagyon kényelmesek voltak. Tökéletes magasságba és dőlésre sikerült beállítani. Kicsit szélesebb számomra ez a kormányszár, mint amit a saját biciklimen használok. A nyeregcső a kormány magasságával és a szélességével új testtartásra késztetett, ami nem végződött megerőltetett görnyedésbe. (Más kerékpárokon sajnos már tapasztaltam.) A kormány egy KALLOY RiseBar volt, 640 mm szélességgel; a markolat pedig bilinccsel ellátott ergonomikus kialakítású KLS Wave 2Density.

A kormányzáron kapott helyet az elektronika, SHIMANO SC-E6100, amit 3 gombbal tudunk vezérelni, köztük a bekapcsológombbal. A nagy képernyő a szikrázó napsütés ellenére is tökéletesen mutatta az akkumulátor töltöttségi szintjét, a pontos időt, a sebességet, hogy melyik funkcióban használom a pedelec-t, az eddigi megtett útvonal idejét. A kormány bal oldalára helyezték az üzemmód választó gombokat, míg a jobb oldalra a váltókarokat (SHIMANO Alivio SL-M4000 Rapidfire Plus).

A fékkarok (SHIMANO BL-MT200) nagyon stabilan ülnek a kormányon. Fékezéshez éppen csak behúzza az ember és már meg is álltunk. Köszönhető mindez a SHIMANO MT200 hidraulikus féknek 160 mm-s első hátsó féktárcsának.

A váltókar játszi könnyedséggel kezeli a hátsó váltót (SHIMANO Alivio M4000), amellyel a KMC X9 (114 links) típusú láncot mozgathatjuk fel-le a 9 fokozatú SHIMANO CS-HG400-9 (11-36T) kazettás fogaskoszorún. Mindezt a szintén SHIMANO márkájú FC-E5000 (38T), 175 mm átmérőjű hajtóművel hajthatunk meg.

Végezetül a kerékpár vázát vettem szemügybe közel, s távolról. Az „L” vázméret tökéletesnek bizonyult a 180 cm-s magasságomhoz. A váz KELLYS e-Frame Tour Profile alumíniumötvözetű, ami tartalmazza a félig integrált, beépített akkumulátor rugós tartót is. Maga a motor SHIMANO STEPS E5000, 36 V; a kapcsoló egység SHIMANO SW-E6010; az akkumulátor pedig szintén SHIMANO, BT-E8010 típusú, 504 Wh kapacitással, 14 Ah-val. A kerékpár megfelelő rugózásáért a spirálrugós, 63 mm átmérőjű SR SUNTOUR NEX-E25 NLO felel. A piros szín láthatóság szempontjából tökéletes választás egy ilyen kerékpárhoz. Messziről észreveszik terepen és városban ez embert egyaránt. Ami nem tetszett a kerékpáron az az egyszerű műanyag pedál, viszont elég széles volt ahhoz, hogy tekerésnél ne csússzon le az ember lába. Úgy gondolom, hogy egy ilyen felszereltségű kerékpárhoz jobban passzolna legalább már egy fémkeretes fém pedál.

Összegezve a látottakat, ez a kerékpár igen jó felszereléssel rendelkezik, úgy hogy ez a típus a Kelly’s-nek, a pedelec-k közül az alap kategóriája. Alaptartozék még a sárvédő világítással elől, hátul; egy masszív hátsó csomagtartó és a vázon egy kulacstartó; valamint hátul egy kerékpár kitámasztó. Személy szerint én jobban kedvelem a csupasz kerékpárokat még a hosszabb túrákra is. Amire szükségem van ez idő alatt, egy kerékpáros hátiszákba pakolom vagy a vázra szerelve. Ez már csak ízlések és pofonok!

A pedelec mustra után folytattuk a túrát. A kerékpárral belevetettük magunkat a Sió-rét földútjainak kesze-kusza hálózatába. Különböző terepi viszonyok közt, eltérő minőségű, tulajdonságú, adottságú és szerkezetű talajon sikerült haladni. Sem a homokos, agyagos puha földutak; sem pedig a göröngyös, eső után csontkeménnyé száradt réti öntéstalaj nem okozott gondot a kerekeknek; a rásegítés itt is tette a dolgát. Érintettünk elhagyott folyómedreket, egykori Árpád kori faluhelyeket. A Sió-rét mélyén, - szó szerint a környék legmélyebb pontján - ismét egy kisebb pihenőt iktattunk be a Sióréti tájháznál. A tájház környezete nyár végén eléggé elgazosodott, a bejutás se volt egyszerű; de a nagy fűben ismét nagy segítség volt az elektromos rásegítés, gyakorlatilag ugyanazzal a fokozattal jutottunk be a tájházhoz, mint amivel jöttünk. A mély földutakról ismét a folyóhátak magaslataiba tekertünk fel. Elhaladtunk az egykori Bicere tanyavilág megállóhelyénél, majd egy Fényessel párhuzamos homokos földúton kitekertünk a Békéscsabát és Gyulát összekötő szervízútra. Onnan szilárd útburkolaton hamar eljutottunk Veszéig.

Békéscsabára a futó folyosón keresztül akartunk beérni, ami szinte párhuzamosan fut az Élővíz-csatornával. Az évek során a folyosó aszfalt felülete igen megromlott, néha cm mély kátyúk is akadályozták a haladást. (A cikk írásának pillanatában folynak a munkálatok ezen a szakaszon, töltés csere bizonyos szakaszokon, majd új aszfalt felület kerül végig rá.) Ismét egy kiváló terep, ahol bizonyíthat a kerékpár! A túrából fennmaradó közel 8 km-t, a terepi viszonyokat figyelembe véve, a lehető leggyorsabban tettük meg. Maximális sebességünk ezen a szakaszon 29,5 km/h óra volt a GPS kijelzője szerint és 11 perc alatt tettük meg. Könnyedén tudtuk tartani a 25-29 km/h sebességet még úgy is, hogy ezen idő alatt a rásegítés, a 25 km/h feletti sebesség korlátozás miatt le volt tiltva. Az első villa teleszkópja simán vette a kisebb-nagyobb döcögőket, kátyúkat. Magával a kerékpárral nem okozott gondot tartani ezt a sebesség tartományt, köszönhető ez a megfelelő áttéteknek, csapágyazásoknak.

A kerékpáros túra során 26 km-t tettünk meg. A GPS követési ideje 1 óra 35 perc volt, a mozgás követési ideje 1 óra 23 perc. A túra átlagsebessége 16 km/h volt, átlag mozgási sebességünk 18,2 km/h, a maximális sebességünk pedig 29,5 km/h, átlagban 3 perc 45 másodperc alatt tettünk meg egy km-t. A terepen a maximális magasság, amire feltekertünk 99 méter, a minimális pedig 76 méter. Érzetre egy kellemes, megerőltetés nélküli tekerésnek mondanánk, köszönhetően a rásegítésnek. Itt szeretném megjegyezni, hogy ezt a kört korábban is megtettük már és bizony a pusztában fújó állandó szembeszélnek köszönhetően ez a táv jó egy órával hosszabb és megerőltetőbb volt. Félre értés elkerülése végett, ez a távolság bárki számára teljesíthető, bármilyen kerékpárral, azonban a tekerés és az élmény minősége merőben más és más lesz. Itt kis is szeretnénk térni az összegzésre, az általunk tapasztaltakra.

Az elektromos kerékpár használata során tájban való gyönyörködés és az utazás élménye sokkal nagyobb hangsúlyt kapott. A túra végeztével abszolút nem éreztem magam kifulladva. Sőt! A lábaim kellemesen el voltak fáradva, szívesen tekertem volna még egyet! A túra végén éreztem igazán a kerékpár egyik nagy előnyét, hogy jóval nagyobb távokat lehetne megtenni vele, sokkal kevesebb energia befektetéssel, megerőltetéssel, izzadsággal. Ez a munkába járás során akár meg is hálálhatja, hiszen nem sok munkahely rendelkezik tusolóval és valóban frissebben érkezhetünk be. A gyulai határhoz közel a hosszú egyenes földút szakaszon a szembeszélben meglepő módon kényelmes tempóban haladtunk mindennemű megerőltetés nélkül. A kerékpár a hepehupás földutakon csak úgy repült. A kisebb-nagyobb gödrökből, a földutakat keresztező árkokból plusz energia nélkül sikerült kitekerni. Kiérve a szervíz útra az aszfalton pillanatok alatt elértük a 25 km/h sebességet. Természetesen a rendszer e felett leállt és már csak a láberőre hagyatkozhat az ember. Ha vissza is esik a tempó 25 km/h alá észrevétlenül, de hathatóan kapcsol a rendszer és egy erősebb átlagtempó is könnyen tartható szintén különösebb erőfeszítés nélkül. A rásegítés is a mi kezünkben volt! 3 fokozat érhető el az általunk kipróbált kerékpáron: alacsony, normál, és magas. Mi a normált használtuk. Természetesen a rásegítés mértéke növeli vagy csökkenti az akkumulátorunk felhasználási idejét.

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy tekerés során csalásnak, etikusnak minősülhet-e az elektromos rásegítés. A válaszunk az, hogy nem! A rásegítés nem veszi el az emberi erő által kifejtett tekerést, hanem segíti azt, ha szükség van rá. A rásegítés mértékét ráadásul mi magunk választhatjuk meg. A tekerés élménye az, ami ég és föld a hagyományos kerékpárokhoz képest!

Visszatérve az üzlethez, meglepő módon nagy tömeg tolongott. Mindenki érdeklődni, kerékpárt próbálni szeretett volna. Így van ez, ha vidéken szájról szájra terjed a hír! Kellemesen elfáradva megelégedettem szálltam le a nyeregből és adtam vissza a pedelec-t a gazdáinak. Ez alatt a pár óra alatt teljesen sikerült átformálni a kerékpározásról alkotott nézetemet, eddigi tapasztalataimat ennek a kerékpárnak. Merem ezt mindazért leírni, mert tényleg nagyon kényelmes volt ezzel a kerékpárral teljesíteni a távot, (függetlenül attól, hogy a nyereg számomra kényelmetlen volt) nem holmi jól hangzó reklám miatt. Márkától függetlenül, ki merem jelenteni, hogy aki valaha ült egy pedelec-n másképp fog ezután tekinteni a kerékpározásra. Végezetül pedig: az általunk kipróbált kerékpár a Körösvidékre született, aszfaltra, durva földutakra egyaránt!

Köszönet a kerékpár kipróbálásának a lehetőségére a Speedy kerékpárüzletnek és a Kelly’s Bicycles Hungarynak! Még több ilyen rendezvényt! 

Szerző: Erdős Dániel